Szerző: CSEKE BALÁZS
2024.10.11.
A júniusi választás után azt ígérte, hogy mostantól minden meccset lejátszanak. Mennyi most az állás, hány meccset nyertek meg az elmúlt négy hónapban?
Azt meglátjuk majd 2026-ban. Valójában ez annak a beismerése volt, hogy nem működött az a politikai stratégiánk, amely arról szólt, hogy dolgozunk, dolgozunk, és ‘26-ra majd átrendeződik az ellenzéki térfél, és mi leszünk a gravitációs középpontban. Akkor játsszuk le! Mivel magától nem fog megváltozni a politikai képlet, ki akartuk nyitni azokat a vitákat, amelyeket korábban tudatosan kerültünk.
Bejött ez a taktika?
Az elején vagyunk még. Ez egy viszonylag hosszú és számunkra is szokatlan út. A DK megalapítása óta ugyanazon az úton mentünk előre. Lassabban, mint hittük, de az út elég egyértelmű volt. A korrekcióra most jóval kevesebb időnk van. Ha azt szeretnénk, hogy az ország jelentős része elfogadja az általunk képviselt politikai eszméket és programokat, akkor azt hiszem, jó úton járunk.
A jó út alatt azt a konfrontatív felfogást érti, amivel nyíltan beleállt például a független sajtóba?
Vitatkozunk. A tanulság az volt, hogy egészen egyszerűen nem működik az a típusú elegáns visszafogottság, amivel mi sokszor – talán túl nagy önhittséggel – intellektualizáltunk bizonyos problémákat. Például egyszerűen érdemes beszélni arról, hogy a sajtó, az egyházak és az igazságszolgáltatás függetlensége nem egyenlő azzal, hogy nem lehet őket számon kérni. Ez a három intézmény arra tart igényt, hogy a szélesebb társadalmi közeg ne mondjon róluk véleményt. Láthatólag ijedtséget, riadalmat, ellenszenvet vált ki sokakból, hogy van egy politikai párt, amely azt mondja, hogy veletek ilyen meg olyan probléma van. A függetlenség csak annyit jelent szerintünk, hogy valaki független a kormánytól. Ma már azt gondolom, hogy akkor követtünk el hibát, amikor nem beszéltük meg ezeket a kérdéseket...
Azt meglátjuk majd 2026-ban. Valójában ez annak a beismerése volt, hogy nem működött az a politikai stratégiánk, amely arról szólt, hogy dolgozunk, dolgozunk, és ‘26-ra majd átrendeződik az ellenzéki térfél, és mi leszünk a gravitációs középpontban. Akkor játsszuk le! Mivel magától nem fog megváltozni a politikai képlet, ki akartuk nyitni azokat a vitákat, amelyeket korábban tudatosan kerültünk.
Bejött ez a taktika?
Az elején vagyunk még. Ez egy viszonylag hosszú és számunkra is szokatlan út. A DK megalapítása óta ugyanazon az úton mentünk előre. Lassabban, mint hittük, de az út elég egyértelmű volt. A korrekcióra most jóval kevesebb időnk van. Ha azt szeretnénk, hogy az ország jelentős része elfogadja az általunk képviselt politikai eszméket és programokat, akkor azt hiszem, jó úton járunk.
A jó út alatt azt a konfrontatív felfogást érti, amivel nyíltan beleállt például a független sajtóba?
Vitatkozunk. A tanulság az volt, hogy egészen egyszerűen nem működik az a típusú elegáns visszafogottság, amivel mi sokszor – talán túl nagy önhittséggel – intellektualizáltunk bizonyos problémákat. Például egyszerűen érdemes beszélni arról, hogy a sajtó, az egyházak és az igazságszolgáltatás függetlensége nem egyenlő azzal, hogy nem lehet őket számon kérni. Ez a három intézmény arra tart igényt, hogy a szélesebb társadalmi közeg ne mondjon róluk véleményt. Láthatólag ijedtséget, riadalmat, ellenszenvet vált ki sokakból, hogy van egy politikai párt, amely azt mondja, hogy veletek ilyen meg olyan probléma van. A függetlenség csak annyit jelent szerintünk, hogy valaki független a kormánytól. Ma már azt gondolom, hogy akkor követtünk el hibát, amikor nem beszéltük meg ezeket a kérdéseket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.