„A HÁBORÍTATLAN SZÜLÉS NEM CSAK TÁRSADALMI IGÉNY”

MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2024.10.10.

A szülészeti ellátás átalakításába kezdett tavasszal a kormány, mondván: felismerték a társadalmi igényt a minél kevesebb orvosi beavatkozással járó szülés iránt. Az anyabarát szülészetek létrehozása már több mint egy éve folyik, a nők mégsem tudhatják, pontosan mire számíthatnak, beleszólásuk ugyanis nem volt a tervezetbe, őket nem vonták be aktívan az előkészületekbe, arról pedig egyelőre szinte semmilyen tapasztalat nem látott napvilágot, milyen az új rendszerben szülni, vagy egyáltalán létezik-e már az új rendszer a gyakorlatban is. Előrelépést jelent-e, hogy a kormány elismerte, a jelenlegi rendszer nem biztosít megfelelő körülményeket a szülő nőknek? Miért próbálják kiszorítani a dúlákat a szülészetekről? Mit csinál(hatna) egy szülésznő? Kik alakítják az ellátás minőségét leginkább meghatározó nézeteket, szabályokat?

Keszler Viktóriával és Iványi Annával, a Másállapotot a szülészetben! mozgalom aktivistáival a szülészeti ellátás fejleményeiről beszélgettünk. Kétrészes interjúnk első része.

Tavasszal a kormány bejelentette, hogy a szülészeti ellátás átalakítását tervezi, majd június 10-én meg is jelent az erről szóló végleges rendelet a Magyar Közlönyben. Ennek a lényege, hogy a kockázatmentesnek ítélt szüléseket alacsonyabb kórházi ellátottságú, anyabarát szemléletű szülészeteken, úgynevezett szülőotthonokban kísérnék. A bejelentés után megfogalmaztátok az aggodalmatokat, miszerint az intézkedés inkább a spórolásról és az orvoshiány kezeléséről szólhat, mintsem arról, hogy a kormány a nők érdekét tartaná szem előtt. Azóta Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára is megszólalt az ügyben, aki megpróbálta átkeretezni az átalakítást: azt mondta, felismerték a társadalmi igényt a háborítatlan szülésre, és meglepően nyíltan beszélt a szülészeti ellátás problémáiról (vagy legalábbis egy részükről). Például kijelentette, hogy a várandósság nem betegség, ezért a szülést sem gyógyításként kell kezelni, és hogy a nők „futószalagon”, „kórházgyárakban” szülnek jelenleg. Mit gondoltok Takács Péter nyilatkozatáról? Árnyalódott az átalakítás képe bennetek?

Viktória: Bennem abszolút bizalmatlanság és teljesen rossz érzés van a kormányzati nyilatkozat után. 2024-ben én már nem arról akarok egy államtitkárral beszélgetni, hogy felismerték-e, hogy a nők háborítatlanul akarnak szülni. Csak szép, de üres szavaknak tűnnek, nem valós, utánkövethető és számonkérhető reformnak. Fontos lenne megérteni, hogy a szülészeti ellátással – ugyanúgy, mint az egész egészségügyi ellátással – alapvető gondok vannak.

A háborítatlan szülés alapvetően nem csak társadalmi igény, hanem ez a jelenlegi felkészült orvoslásnak, nőgyógyászatnak, szülészetnek a valid módja, erről szólnak a WHO és a nemzetközi szakmai ajánlások, és már rég nem azt kéne nézni, hogy a szülő nők felszólaltak azért, hogy mozoghassanak szabadon, hanem kutyakötelességük lenne ezt az ellátást biztosítani.

Szerintem azért visznek félre a bordásfalról, az otthonos szülőszobáról, a családias hangulatú szülésről szóló kijelentések, mert nincs bennük semmi konkrét, miközben egy csomó olyan egyértelmű, gyakorlati lépés lenne – adatgyűjtés, irányelvek, a szülészeti erőszak megszüntetéséről szóló ajánlások –, amiket, ha akarna, bármelyik kormány meg tudna valósítani. Mivel ezekből nullát látunk, nagyon nehéz elhinnem, hogy ez az átalakítás egy társadalmi igényre születik válaszként, miközben a nőkkel nem áll szóba senki, és egyetlenegy szakmai szervezettel sem folyt előkészítő tevékenység.

Anna: Tényleg úgy tűnt, mintha meghallottak volna valamit abból a sok mindenből, amit a mozgalom és a nők egy ideje már artikulálnak, hogy nekik ez az ellátás így nem jó. De ennek ellenére engem nem győzött meg, és továbbra is probléma az előkészítetlensége az egésznek.

Szerintem ez nagyon hasonló ahhoz, ahogy a hálapénzt megszüntették: tényleg volt egy probléma, a hálapénz nem volt jó, nem segített senkinek – kivéve egyes orvosok pénztárcájának –, de egyébként nagyon sok káros folyamatot hozott be a rendszerbe. Ezt a problémát valóban kezelni kellett, de nem úgy, hogy egyik pillanatról a másikra megszüntetik, miközben nem tettek lépéseket azért, hogy az ellátás általános színvonalát javítsák. Tehát nem vettél figyelembe, hogy a nők azért fizetik ki ezt a pénzt, hogy legalább egy icipici kontrollt szerezzenek a szülésük körülményeivel kapcsolatban. Ez a kontroll sokszor csak egy illúzió volt, de legalább ennyi befolyásuk lehetett a szülésre, hogy megválaszthatták az orvost meg a szülésznőt. Ennek az igénynek az az oka, hogy akár egy kórházon belül is rettenetes nagy különbségek lehetnek az orvosok tudásában, hozzáállásában, a bánásmódban, de akár speciális készségekben is. Tehát nem véletlen, hogy az egész országban ugyanannak az 5-6 orvosnak a neve kering például a császár utáni hüvelyi szülést tervezők körében. Egyik pillanatról a másikra megszüntették ennek az aprócska kis menekülési útvonalnak a lehetőségét anélkül, hogy a probléma valódi gyökerével foglalkoztak volna.

És most megint ugyanez történt, hogy valóban igény és nagyon nagy szükség lenne az orvosokat valamennyire kivonni az élettani (spontán meginduló, felesleges beavatkozásoktól mentes – Cs.K.) szülésekből – ezt is elég régóta szajkózzuk szerintem, hogy az élettani szülés kísérése nem orvosi kompetencia, ők a patológiára vannak kiképezve, erőforrás szempontjából se hatékony egy magasan képzett orvosnak az idejét azzal tölteni, hogy egészséges, normális szüléseket kísérjen. Erre ott vannak a szülésznők.

Lehetne ez egy jó irány, hogy kevesebb orvossal működtessenek szülészeti egységeket, de megint nem azzal kezdték, hogy elsőként rendezzük a szülésznői kompetenciákat, hozzuk föl arra a szintre a szülésznőket, hogy valóban képesek legyenek önállóan munkát végezni. Én el sem tudom képzelni, hogy egy ilyen jellegű átalakításba hogy lehetett a szakmai szervezetekkel való egyeztetés nélkül belekezdeni.

Takács Péter elmondása szerint a szakmai kollégiummal készítették elő egy éve az átalakítást – ebben nincsenek benne a szülésznők?

Viktória: Pont azt próbáljuk a fejükbe vésni, hogy a szülészet egy több szakmát felölelő terület, amiben egyébként a kapcsolódó szakmákon kívüli nők, mint tapasztalati szakértők is benne vannak, tehát azzal nem lesz előrébb a hazai ellátás, hogy a régóta regnáló szülészorvos szakmai vezetőkkel beszélgetnek csak. Ők is fontosak, de millió ok szól amellett, hogy ezt a párbeszédet kitágítsák. A társadalmi előkészítés azért lenne fontos, hogy a nők ne azt érezzék újból, hogy már megint valamit ránk erőltetnek. Mert lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy amúgy akar a fene háborítatlanul szülni, az jobban fog fájni, hosszabb és felesleges szenvedés stb… Egy csomó jogos aggály van magában az érintettekben is az előkészítetlen változások miatt. Arról szól az összes nemzetközi ajánlás, hogy a bábai modell felé kéne haladni, és itt most nem csak az otthonszülésről beszélek, hanem arról, hogy alacsony kockázatú várandósság esetén a bábai modellben végzett szülésznői ellátás a hatékony, az a biztonságos, egyébként az a költséghatékony is – bizonyos helyzetekben teljesen felesleges két embert megfizetni, amikor lenne ott egy kompetens.

Ezeket a jó gyakorlatokat nem kéne feltalálni, ezek létező módszertanok, ajánlások, szülészeti modellek.

Egy amúgy is rossz egészségügyi rendszerbe illeszkedik ez a nagyon rossz állapotú szülészeti ellátás, amiben jön egy hirtelen változás,

és ezek után azt gondolom, hogy egy ilyen államtitkári nyilatkozat engem tényleg nagyon nehezen tud meggyőzni pusztán a szavakkal...

ITT OLVASHATÓ