1956: HÁTRA ARC ÉS ELŐRE?

HÍRKLIKK
Szerző: SOMFAI PÉTER
2024.10.23.

A történelmi tényeknek, a múlt tudományos megközelítésének „újragondolása” egyszerűen Orbán Viktor hatalmi logikájából következik – foglalta össze a Hírklikknek a mostani ünnep előtti vitákat Lázár Domokos jogász-szociológus. Hozzátette, 1956 legalább a negyedik-ötödik olyan nagy történeti fordulat, amellyel a mai napig nem tud mit kezdeni a nemzeti emlékezet. S valóban, az azóta eltelt 68 évben alig lehetett követni 20. századi történelmünk leginkább meghatározó eseményének megítélését. Az interjúban Lázár Domokos is többször idézi Rainer M. János történészt, az egykori 1956-os intézet igazgatóját, aki így fogalmazta meg a tanácstalanságot: „Melyek ma 1956 történetének kérdései és problémái? Nem feltétlenül ugyanazok, mint voltak tíz-húsz, hét-nyolc, vagy akár két-három évvel ezelőtt”.

A mohácsi vésztől 1848-49-en át, Trianont, a Holokausztot követően, a második világháborúig, sőt, az ötvenes-nyolcvanas évek magyar történelmének időnkénti „átértékeléséig” sajátos magyar jelenség?

Azt gondolom, hogy a hatalom természete nem sokat változott az elmúlt ezer évben. Tudjuk, a machiavellista hatalomfelfogás szerint a cél szentesíti az eszközt. Ez igaz a történelmi emlékezetre is, a múltbeli eseményeknek a jelenkori érdekeknek megfelelő újra értelmezése mindig is jellemző volt a regnáló hatalomra. Az más kérdés, hogy az újkori demokráciákban – nevezzük úgy: a nyugati típusú liberális demokráciákban – nyilvánvalóan az alkotmányos elvek mentén úgy gondolják, hogy a történelmi események értelmezése alapvetően a tudomány feladata. Azokat a tudományos eredményeket, amelyeket a kutatók publikálnak, a politikai hatalom tényként fogadja el, és nem írja felül a pillanatnyi hatalmi érdekei szerint. Magyarországon hiába mondják el a legjobb történészek ’56 hiteles eseményeit, hiába magyarázzák el, hogy ennek milyen pozitív hatásai voltak a később évtizedekre, és hogyan alapozta meg egyébként az 1989-es rendszerváltást, ez nem érdekli a politikai közbeszéd formálóit.

A 21. században lehet szemet hunyni a tények felett?

Miért ne lehetne? Egy autokratikus hatalom uralma alatt élünk, amely már a tudományos intézményeket is megszállta, és most azon dolgozik, hogy a társadalom egészét a saját képére formálja. Tulajdonképpen a történelmi tényeknek, a múlt tudományos megközelítésének „újragondolása” is egyszerűen Orbán Viktor hatalmi logikájából következik. Miért lenne kivétel 1956 átpolitizálása? Ebben szerepe van a forradalom korábbi értékelésének, amit az elbukott politikai rendszerben tanultunk meg, annak is, ahogyan az események átértékelése a magyar rendszerváltás specifikumává vált. A Rákosi-korszak legsötétebb éveit már majdnem elfelejtettük, amikor a magyar sajtó- és tömegkommunikáció „szabadságharca” 1987-88 táján nem 1956 újraértékelésével, hanem az ötvenes évek leleplezésével kezdődött. A Nagy Imre-temetés ennek a szelektív emlékezetnek és szelektív-utólagos ellenzékiségnek volt szakrális aktusa. A magyar rendszerváltás politikai szereplői, akik mind a két oldalon több-kevesebb legitimációs deficittől szenvedtek, készséggel értékelték át a múltat, ami azonban sok tekintetben konstruált, töredezett és főként alapjában feldolgozatlan terület volt. Az események valódi, kritikai felülvizsgálatát, a vele való szembenézést később sem nagyon szorgalmazták. 1956 átpolitizálhatóságának ez az általános oka...

ITT OLVASHATÓ