Szerző: VÉGEL LÁSZLÓ
2024.09.22.
A mindeddig nem tapasztalt magyarországi pártpolitikai átrendeződés a Vajdaságban szintén visszhangtalan maradt, még a Tisza Párt feltűnése sem idézett elő semmiféle belső eszmecserét. Se pró, se kontra. Még a hangos anyaországi tanácstalanság sem kap itt hangot.
Igaz, az utóbbi években történtek kisebb-nagyobb incidensek, amelyek inkább a magyarországi sajtóban találtak visszhangra, ilyen például a Magyar Nemzeti Tanács által kiadósan támogatott Tanyaszínház ügye. Történt ugyanis, hogy számos önkormányzat nem volt hajlandó fogadni a Tanyaszínház produkcióját a „prasnya beszéd” (a színpadi káromkodások – a szerk.) miatt. Petíció is született a művészi szabadság védelmében, ami valóságos idillel zárult. A Tanyaszínház idei bemutatóját, Szigligeti Ede A cigány című népszínművét a Magyar Nemzeti Tanács és a független médiumok a legnagyobb elismeréssel méltatták, mi több, a vajdasági magyar kultúra csúcsteljesítményének nevezték.
Még különösebb a másik incidens, a betiltott könyvek ügye. Az anyaországi sajtóban volt olvasható, hogy a vajdasági Forum Könyvkiadó Intézet egyszerre hat könyv megjelenését akadályozta meg. Ez valóban botrányos jelenségnek számítana még a legvéresebb diktatúrákban is. A „botrány” azonban ebben az esetben rejtély maradt. A kiadó igazgatója nem volt hajlandó nyilatkozni a kérdésben, tehát semmiféle magyarázat nem született. Az „inkriminált” szerzők sem szólaltak meg, úgyhogy a közvéleménynek halvány sejtelme sincs, hogy milyen „káros” eszméket tartalmaztak az inkriminált művek. A botrányt csend követte. Az értelmiségi közvéleményben némi reményt ébresztett a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) megboldogult elnöke, a tavaly elhunyt Pásztor István élettársának, a „kultúrfelelős” Lovas Ildikónak a menesztése, amelynek magyarázata mind a mai napig sejtelmes. Pásztor Bálint, aki apja pártelnöki foteljének örököse lett, csak annyi magyarázatot adott, hogy a volt elnök élettársát „elütötte a vonat”. Ennyi! Természetesen külön hangsúlyozta, hogy szó sincs apja revíziójáról, a VMSZ hű marad Pásztor István életművéhez, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a Vajdaságban szorgalmasan ápolják a kultuszát. A kulturális élet két számottevő „incidense” kapcsán különben nagy a nyugalom. A költők írják a verseket, s hála a magyarországi támogatásnak, a könyvek rendszeresen megjelennek, bár nincs terjesztőhálózat. A cég bezárta a könyvkereskedéseket.
Némi elmozdulás azért történt. Felerősödtek a kritikus hangok, főleg a különböző honlapokon jelentkező független médiában. Fiatal, éles szemű közírók rámutatnak a VMSZ hibáira,
Bozóki Antal nyugalmazott ügyvéd pedig a saját portálján szorgalmasan írja a VMSZ „fekete krónikáját”; talán egyszer akad egy bátor történész, aki pillantást vet rá. A regnáló párt ostorozása azonban a magyar közösségben visszhangtalan maradt. Egyrészt bizonyára a kilencvenes évek délszláv háborúja miatt, amelyben a magyar kisebbség hősiessége valóban példamutató volt, de utána megroggyant a lelki teherbíró képessége; másrészt azért, mert hiányzik az alternatíva, amelyre a kritika alapozódik. Nagy kérdés ugyanis, hogy a változásokhoz elegendő-e az állandó „VMSZ-ezés”, hiszen a háború olyan mély emléket hagyott az emberekben, hogy önkéntelenül is arra gondolnak: a helyzet olyan, amilyen – a fontos, hogy ne legyen rosszabb.
Az alternatíva azért lenne fontos, mert a vajdasági magyar közösség több évtizede nem lépett be a plurális értékrend világába. A szocializmusban erre nem volt lehetőség, a Milošević-rendszer idején pedig nem volt alkalom. A tömény szerb nacionalizmus idején csak a kollektív defenzió stratégiája volt elképzelhető, hogy ne mondjam, szükségszerű. A mai pluralista világban viszont ennél többre lenne szükség, de éppen a mozgósító, sokszínű kultúra veszett ki a vajdasági magyar kisebbségi közéletből. Milošević bukása után ugyanis a VMSZ Kasza József vezetésével rendkívüli gyorsasággal megteremtette az egypárti monopóliumot, azt a struktúrát, amelynek az egyik első áldozata éppen ő maga lett. Utóda, Pásztor István tökéletesítette ezt a struktúrát egyrészt politikailag, másrészt gazdaságilag.
Politikailag Pásztor Istvánnak kedvezett a történelem. Pártelnöki karrierje kezdeten Magyarországon a Fidesz került hatalomra, s az anyaországi párt nemzetpolitikája segítségével bebetonozta a helyi pártmonopóliumot. Kasza főleg a kisebbségi státuszra alapozott, ez volt a „hárompillérű autonómia” jelszavának kora, amikor a kisebbségi párt, a VMSZ még a területi autonómiát is a célkitűzések közé sorolta, aminek jegyében kiállt Vajdaság autonómiája, vagyis Szerbia decentralizálása mellett. A magyarországi pártok megítélésében Kaszának nem volt ideológiai programja. Minden kormány elfogadható volt számára, legyen az nemzeti, szocialista vagy liberális. Mindegyiket tárt karokkal fogadta, ha hasznosnak ítélte. Pásztor István ideológiai alapokra, vagyis a Fidesz által bejelentett nemzetegyesítésre helyezte a hangsúlyt, így a Vajdaság autonómiája háttérbe szorult, a területi autonómia pedig szóba sem került, hiszen teljes erővel támogatta a Vučić-féle centralista nemzetállam-politikát. Nem élt át semmiféle magyarországi kormányváltást, úgyhogy nem kellett vezekelnie...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.