Szerző: FAZEKAS DÓRA, SIMÓ MÁRTON
2024.09.13.
Az idei nyár és ősz naponta döntött meg hőségrekordokat, ennek káros hatásait mára már mindannyian a bőrünkön érezzük. Míg itthon az aszály hatására több, öntözés nélküli állományban is igen gyenge termésátlagok születtek, a Szaharában zuhog az eső, ami az ottani körülmények miatt okoz problémát.
A nyár egyik kiemelt híre volt, hogy az Autonomy nevű szoftvercég társalapítója, a brit technológiai vállalkozó, Mike Lynch és vitorlázó csapata szörnyű tragédiát szenvedett, amikor váratlan erejű viharba kerültek. A baleset egyik oka az a jelenség lehet, hogy a melegebb tengerfelszíni hőmérséklet fokozhatja a viharok intenzitását, mert a melegebb víz több energiával táplálja a viharokat, erősebb szeleket és hevesebb csapadékot eredményezhet. És ez csak néhány a most augusztusban tapasztalt eseményekből.
Áttörési pontok
A klímaváltozás hatásainak mérséklése jelentősen csökkentheti az ebből adódó károkat, költségeket. A dekarbonizáció, vagyis a kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával járó gazdasági működés ugyan jár átállási költségekkel, ugyanakkor komoly pozitív hatásai lehetnek – hiszen elkerülhetjük a további, még erőteljesebb fizikai károkat. A legújabb hőmérsékleti anomáliák arra utalnak, hogy az éghajlat globális átalakulása hamarabb változtatja meg a klímarendszert, mint azt korábban várták, ami kétségeket vet fel a hagyományos, eseményalapú aszály- és csapadék-előrejelzések pontosságával kapcsolatban.
A változások hirtelen felerősödését „áttörési pontnak” nevezzük (angolul climate tipping point). Az áttörési pontok egyik következménye, hogy a Föld átlagos felmelegedését nem tudjuk bármikor módosítani, és bizonyos szintek átlépése után nincs, vagy sokkal nehezebb a visszaút. Ebből kifolyólag fontos a szélsőséges időjárási események fizikai kockázatainak vizsgálata is, mely gyakran kimarad a gazdasági elemzésekből. Ezek ugyanis mérsékeltebb felmelegedési pályákkal számolnak, és nem veszik figyelembe az egyre gyakoribbá és erősebbé váló viharok, tornádók okozta károkat sem, pedig ezekkel a költségekkel – az újjáépítés költségeivel együtt – is mind számolni kellene. Ezzel szemben a klasszikus közgazdaságtan optimális felmelegedéssel számol – és semennyire sem veszi figyelembe a természeti folyamatokat és az erőforrások határait.
Ahogy a globális átlaghőmérséklet emelkedik, számos gazdasági forgatókönyvet lehetne figyelembe venni, hogy megértsük, milyen következményei lehetnek annak, ha nem sikerül elérnünk a kibocsátási célokat. A jelenlegi gazdasági számítások szerint, ha nem teszünk többet, mint ma, az megközelítőleg 3,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedést okozhat 2100-ra az iparosodás előtti szinthez képest. A klímakutatások általában 1,5-2 fokos hőmérséklet-emelkedéseket vizsgálnak, amelyeket optimista forgatókönyveknek tekinthetünk. Egyre gyakrabban olvasható, hogy a 1,5 fokos vagy ennél alacsonyabb hőmérséklet-emelkedés már nem is reálisan elérhető lehetőség, hiszen idén már pont itt tartunk...
A klímaváltozás hatásainak mérséklése jelentősen csökkentheti az ebből adódó károkat, költségeket. A dekarbonizáció, vagyis a kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával járó gazdasági működés ugyan jár átállási költségekkel, ugyanakkor komoly pozitív hatásai lehetnek – hiszen elkerülhetjük a további, még erőteljesebb fizikai károkat. A legújabb hőmérsékleti anomáliák arra utalnak, hogy az éghajlat globális átalakulása hamarabb változtatja meg a klímarendszert, mint azt korábban várták, ami kétségeket vet fel a hagyományos, eseményalapú aszály- és csapadék-előrejelzések pontosságával kapcsolatban.
A változások hirtelen felerősödését „áttörési pontnak” nevezzük (angolul climate tipping point). Az áttörési pontok egyik következménye, hogy a Föld átlagos felmelegedését nem tudjuk bármikor módosítani, és bizonyos szintek átlépése után nincs, vagy sokkal nehezebb a visszaút. Ebből kifolyólag fontos a szélsőséges időjárási események fizikai kockázatainak vizsgálata is, mely gyakran kimarad a gazdasági elemzésekből. Ezek ugyanis mérsékeltebb felmelegedési pályákkal számolnak, és nem veszik figyelembe az egyre gyakoribbá és erősebbé váló viharok, tornádók okozta károkat sem, pedig ezekkel a költségekkel – az újjáépítés költségeivel együtt – is mind számolni kellene. Ezzel szemben a klasszikus közgazdaságtan optimális felmelegedéssel számol – és semennyire sem veszi figyelembe a természeti folyamatokat és az erőforrások határait.
Ahogy a globális átlaghőmérséklet emelkedik, számos gazdasági forgatókönyvet lehetne figyelembe venni, hogy megértsük, milyen következményei lehetnek annak, ha nem sikerül elérnünk a kibocsátási célokat. A jelenlegi gazdasági számítások szerint, ha nem teszünk többet, mint ma, az megközelítőleg 3,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedést okozhat 2100-ra az iparosodás előtti szinthez képest. A klímakutatások általában 1,5-2 fokos hőmérséklet-emelkedéseket vizsgálnak, amelyeket optimista forgatókönyveknek tekinthetünk. Egyre gyakrabban olvasható, hogy a 1,5 fokos vagy ennél alacsonyabb hőmérséklet-emelkedés már nem is reálisan elérhető lehetőség, hiszen idén már pont itt tartunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.