Szerző: NAGY GERGELY
2024.09.11.
Már amikor Orbán Viktor február 1-én Moszkvában járt Putyinnál, és az orosz vezető egy NATO és uniós tagország miniszterelnöke előtt fejtette ki hagymázas teóriáit Kelet-Európáról, a NATO-ról és Ukrajnáról, elkezdtem szorongani. Amikor Putyin február 21-én elismerte Kelet-Ukrajna két szakadár területe, Luhanszk és Donyeck önállóságát, akkor szinte biztos voltam abban, hogy megindítja a csapatait. Nyilván nemcsak én, hanem nagyon sokan, így nyilván nem csak engem nem ért már váratlanul február 24. Borzalmas, hideglelős érzés kerített hatalmába, olyanféle fogalmak keltek életre a fejemben, amelyeket a nagyszüleim emlegettek a II. világháborúból (sőt, az elsőből), valamint félelmek és képek a délszláv háborúk idejéből, a rombolás, a népirtás képei. És kezdett derengeni, miről beszélnek az ukránok 2014 óta.
Ugyanakkor előjött valamiféle atavizmus érzete is: háborút indítani, Európában, tankokkal, gyalogsággal, dermesztően 20. századi, ósdi, értelmetlen és reménytelen vállalkozás. Amellett persze, hogy embertelen. Ma, amikor egy hatalom, ha nem tetszik neki, ami a szomszédjában történik, gazdasági, pénzügyi eszközökkel és sok egyébbel be tud avatkozni, akár átállítani egy adott ország irányultságát – persze nem tisztességes eljárás ez sem –, mégis azt választja, hogy bevonul és gyilkol? Miféle képzeletvilág, világkép és mentalitás eredménye ez?
Putyin blitzkriegre készült, elhúzódó, véres, keserű állóháború lett belőle. Ebben van Európa, ebben vagyunk már több mint két éve. Lerombolt városokkal, sok tízezer civil és százezrekben mérhető katonai áldozattal, menekültek millióival, egy félig szétlőtt országgal, itt, mellettünk. Elkeserítő és vérlázító.
Ebben a helyzetben került sor a Margitszigeten, a Kristály Színtéren a Qubit Live kilencedik eseményére, amely a Háború és béke címet viselte, és valóban nem szólt egyébről, mint erről. Azonban árnyaltan, több oldalról megközelítve és azt is fókuszba helyezve, ami itt, nekünk szintén fontos: a magyar pozíciót ebben a háborús helyzetben. A magyarokét Ukrajnában és Magyarországon, illetve a magyar kormányét – hiszen ezek nincsenek fedésben egymással.
Három olyan vendége volt az exkluzív, csak előfizetőinknek meghirdetett eseménynek, aki folyamatosan, valóban percről-perce követi, ami Ukrajnában és Oroszországban történik: Sz. Bíró Zoltán filozófiatörténész, Oroszország-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem mesteroktatója, Rácz András hadtörténész, Oroszország-szakértő, a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) vezető szakértője és Orbán Krisztián közgazdász, közíró, a globalizáció és a gazdasági világrend elemzője...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.