Szerző: PuPu
2024.09.19.
Nincs mit tenni, ez egy ilyen ország.
Jön az árvíz, és ez jó alkalom arra, hogy politikusoknak hitt maffiózók, tornából felmentett, elkényeztetett budai úrifiúk, a vizet csak micellás formában ismerő újgazdag úrilányok, tanácstalan ellenzékiek felmásszanak a gátra, és egymásnak essenek.
Ha ezt látná Pelikán József gátőr a Tanú című filmből, nemes egyszerűséggel seggberúgná mindet.
Hazazavarná az egész díszes bandát, hiszen kártékonyabbak, mint az ürgék, melyek károkozását legalább látni lehet, ezek meg magyarember lelkét teszik tönkre, szétfúrva-túrva azt.
Na nem a lapátjukkal, mert az olyan tiszta némelyikük kezében, hogy még rajta van az árcédula is, - bizonyára azért, hogy te is lássad, mekkora hülye is vagy, hogy még a kellékeiket is te vásárlod a bohóctréfához.
Undorító.
Undorító, hogy ez az ország már a bajban sem tud összefogni, félretenni a nézeteltéréseket és abbahagyni egymás terméketlen csépelését legalább arra az időre, amíg levonul az ár.
Mely egyébként közömbösen szemléli az erőlködést, a hatalom győzelmi jelentéseit, kijelölt ellenzéke harcát ellenségeivel, a magukat demokratikus ellenzéknek hívők tehetetlenkedését és szájkaratézését.
Nagyurunk meg boldogan figyeli a Várból egymást ütő-verő ügynökeit és hasznos idiótáit.
Ha kicsit jobb lesz az idő, vadonatúj teraszbútorait is felavatja a Szent Segg, mely mikor apja rojtosra rugdalta hajdan, nem is merte volna sejteni, hogy egyszer még kilencmillióért teszek alá deszkát, ha megunja a selymes nyelvek nyalogatását...
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.