Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2024.09.29.
Az orbáni központosított nemzetállam valamennyi ellensúlyát igyekezett megsemmisíteni, így az önkormányzatokat is. Mindent megtett és megtesz, hogy felszámolja az önkormányzatok gazdasági, jogi és politikai autonómiáját, a hatalom hajtószíjává tegye őket. A korlátlan hatalom közel jár a sikerhez, de a könyörtelen állóháborúban az önkormányzatok még utolsó túlélőként működnek. Az Orbán-rendszer elkezdte megszülni saját új középosztályát, mint a hatalommal összefonódott érdekszövetkezetet, és annak ideológiáját: a privilegizált keveseknek mindent szabad és a rendszeren belül minden lehetséges. A szociálliberális önkormányzatok a fővárosban és néhány nagyvárosban akarva-akaratlan elvállalták a polgár hivatásának védelmét, polgárságot teremtettek, miközben létrehozták az Orbán-rendszer fertőzésével szemben az immunitás tájhazáit. Lehet, hogy nem vagy otthon Magyarországon, de hazád az Angyalföld és Újlipótváros Köztársaság, a Szeged Respublika. Családod egyik fele már Ausztriában és Hollandiában, de a másik még itt az Ördögárok partján. Amennyire nem tart össze egy népet a rogáni hazugság „magyarságban”, „kereszténységben”, tűzijátékos ünnepeiben, mérgezett, álmagyar nyelvében, annyira összetart egy-egy kisebb közösséget a város, a városrész, ahol otthon van, nyelvét beszélik, gondját értik, reményeit osztják.
Ha az országban a láthatatlan uralkodó és köre azért van, hogy uralkodjon és lopjon, a látható kormány pedig azért, hogy ezt fedezze, az egyetlen erő, amely szerint kormány azért van, hogy kormányozzon – ez a Németh Miklós-, Bajnai Gordon-elv, vagy „európaiul” az Ódor Lajos-, Mario Draghi-dictum –, illetve (ön)kormányozzon – ez a Tóth József-, Botka László-elv, vagy a londoni Sadiq Khan-, a varsói Rafał Trzaskowski-, az isztambuli Ekrem Imamoglu-dictum -, amelynek érdeke és értékrendje, hogy megvalósítható és hatékony programot kérjen önmagán és másokon számon: a szociálliberális önkormányzatok. Ezekben az önkormányzatokban halmozódott fel kellő kormányzási és ellenállási tapasztalat, szakmai tudás és immunitás mind a nacionalista, mind a szociális populista ideológiákkal szemben. Ami Magyarországot megkülönbözteti, hogy miközben a lengyel, a török, a cseh stb. ellenálló önkormányzatok összefogtak és szolidárisak voltak egymással, a magyarok nem. Miközben másutt vállalták, hogy a városukért érzett felelősséget párosítják az országért viselt felelősséggel, nálunk nem. Miközben Varsó és Isztambul, London és Prága vállalták, hogy az egész ország ellenállásának élére állnak, Budapest nem. Ezért nem tudott helyi ellenállásból, országos ellenzékké válni. Ezért nem tudtak az ellenzéki szavazatok összeérni.
Nem a mi feladatunk! – hallom a választ. Az önkormányzatok feladata nem fér össze a politizálással. A választóink helyi ügyek intézésére és nem országos politikai célokra választottak. Az a dolgom, hogy a városomban és a kerületemben menjenek a dolgok. Az ország ügye a pártok ügye! Ha összefogok a többiekkel, többé nem áll szóba velem a kormány, nincs esélyem semmilyen külön alkura. Ha szolidaritást mutatok a másikkal, én, mi következünk. Ha kilépek a politikai pártból, a hatalom békén hagy. A hatalom intézményei működnek, ez nem működik. Nem kockáztathatom egy bizonytalan ügyért a városomat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.