Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2024.09.15.
Sokszor kérdik tőlem, vajon miért nem tudták/tudják az egyszerű emberek felfogni, hogy a rendszer vezetői lopnak, csalnak, hazudnak, miért egy volt fidesznyik hatására nyílik fel a szemük. A magyar társadalom történeti hagyománya a tabusítás, az élethazugságok elfogadása. A Kádár-rendszerben mindenki tudta, hogy Kádár személyesen akasztatott, mégis a konszolidált Kádár-rendszerben ez tabu volt. Teljesen elválasztották egymástól a megtorló Kádárt és a konszolidált rendszert vezető Kádárt, mintha két különböző személy lett volna. A láthatatlan szerződés így szólt: ha te biztosítod a rendet és a nyugalmat, segíted a jólétünket, akkor mi nem firtatjuk hogyan szerezted és tartod fenn a hatalmadat.
Az Orbán-rendszerben elismert tabu, hogy a rendszer vezetője lop, hogy az ország leggazdagabb emberévé vált.
Úgy emlegeti mindenki Mészáros Lőrinc meggazdagodását a rendszert elfogadók körében, mintha nem tudnák, hogy a valóságban Orbáné minden. Az Orbán-rendszer ugyanazt mondja ki ebben az esetben középosztályának, amit a Kádár-rendszer a feltörekvő kispolgárainak: ne zavarjuk egymás köreit! Én azt csinálok a közéletben, amit akarok, te azt csinálhatod a magánéletedben, amit akarsz! Egyetlen másik kelet-európai országban sem játszik ekkora szerepet a magánélet és a magánérdek – a köz hagyjon békén, mert nem illik a magánszámításomba –, mint a magyarban a Kádár-rendszer óta. És az Orbán-rendszer azt üzeni a szegényeknek: megadok neked annyit, hogy a víz felszínén maradhass, az államom nélkül nem tudsz élni, cserébe a neked mit sem érő szavazatoddal biztosítsd a hatalmamat...
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.