Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.08.30.
Mert nagyon sok tényező hat az ellen, amit el szeretnénk érni, és ugye ha csak mi szeretnénk, abból biztosan nem lesz változás. De mivel, hogyan lehet erre hatni? Sokan hiszik, hogy annyi: mondjátok meg nekik. Hogy mit? Hát, hogy tanuljanak, osszák be azt a keveset is, ne dohányozzanak, műveljék a kerteket, keressenek legális munkalehetőséget, ne használják ki egymást, éljenek a tudatos családtervezés lehetőségével, stb. És akkor nyilván a fejükhöz kapnak: “ó, hogy ez eddig nem jutott az eszünkbe!”… és ripsz-ropsz meg is oldódik a társadalmi leszakadás problémája.
A valóság azonban nem így működik. Ahol generációk óta másfajta életstratégiák épülnek, ott a gyerekek is ezt a mintát viszok tovább. A környező világ pedig nem kedvez a változásoknak. A “fogyassz, az vagy, amid van, amit fel tudsz mutatni” hatáshoz, ami meghatározza a 21.századot (sőt már az előzőt is), csatlakoznak a piac szempontjai, az áruhitelek, kölcsönök, és a szürke-feketezóna kínálta lehetőségek, a könnyű, munka nélküli pénzre.
Harc ez a javából, minden nap, próbáljuk keresni a beavatkozási pontokat, érteni a szempontjaikat, segítve….de nem akarhatunk helyettük.
Talán innen jött, talán máshonnan, de már az elején éreztem, hogy közösségi erőforrásokra van szükség. Valami más értékrend melletti közös elköteleződés, amit a magukénak éreznek, és alapot adhat a váltásra. Ami szembemegy a megszokottal, az átörökített mintákkal, a mindenbe beletörődő, mindent megváltoztathatatlannak elfogadó attitűddel. És a pénz mindenek feletti értékmérő szerepével.
Ami biztosan kell, az a megtapasztalás a “másról”, élménybe ágyazva. Ez lesz az alapja a bevonódásnak. Gyereknél, felnőttnél egyaránt segít. Ezért fontosak a közösen eltöltött napok, a táborok, ahol a gyerekek egyrészt olyan figyelmet kapnak, amiben az iskolában, és gyakran otthon sincs részük. Látnak egy másféle mintát az emberi kapcsolatokról. Gyerek-gyerek és gyerek-felnőtt között is. Az alkalmi kisközösségben feladatokat kapnak, megtapasztalják, hogy ahhoz, hogy valami legyen, pl. étel az asztalon, ahhoz mindenki tud hozzá tenni. A közös étkezések, a beszélgetések, a mosdás, fogmosás kis rituáléi, a személyes holmik rendben tartása, és még sok más dolog megélése, ami természetes annak, aki nem zsúfolt, személyes élettér nélküli lakhatási szegénységben él.
No és hozzá a közösségi élmények, a játékok, a közös alkotás varázsa. Egy-egy “ottalvós” kirándulás, tábor hatására sokat lehet építeni a hazatérés után, ráerősíteni újra, és “akarást” építeni hozzá. Először csak azért, hogy még egyszer eljöhessen. Megerősíteni az erőfeszítések eredményét, visszacsatolni. Sokszor, nagyon sokszor. És még így sem biztos, hogy sikerül. De az Igazgyöngyben azt látjuk, nagy a hatása.
Sosem gondoltam, hogy egyszer nekünk is lesz saját táborunk. Persze eljutottunk néha korábban is ide-oda, de nem volt tervezhető, és ebben is, ahogy fentebb írtam, fontos a visszatérő megerősítés, a folyamatosság.
Amikor valamikor 2016-ban rátaláltunk egy pályázatra, amiben egy család gyerekekkel foglalkozó szervezetnek kínált egy kis nyaralót Surányban, mi is jelentkeztünk. És milyen boldogok voltunk, hogy minket választottak! Táboroztatni itt- ez volt a cél… de aztán világossá vált, hogy ehhez sok mindenre lesz szükség.
Nekiláttunk pénzt gyűjteni, próbálni kicsi lépésenként elindulni. Már ekkor is szerencsénk volt. Megtaláltuk egymást Donázy Istvánnal, aki segített az első akadályban, a szennyvízhálózatra való rákötésben, a házban a vizesblokk kialakításában. Aztán ránk talált Kiss Henrietta, Rómából, és kiállításokkal, aukciókkal gyűjtött a gyerekrajzaink segítségével tőkét a következő lépéshez. De mi még azt sem tudtuk, 250 km-ről, hogy mi legyen az.
Álmodoztunk, aggódtunk, néha már azt gondoltuk, inkább eladjuk…mert ezt nem tudjuk megugrani. Aztán jött kedves támogatónk, Vásárhelyi István, és nekilátott. Árajánlatokat kért, konténerházakra, győzködött, alkudott, szervezett, kivitelezőket keresett, szervezte a munkálatokat. partnert talált Erős Gyulában (M5 konténer Kft.), megkérte a fiát Vásárhelyi Miklóst és Ober Mártont az épület tervezésére, bevonta Kovács Beatrix belsőépítészt és az Ikeát a berendezés kigondolásába. Közben jöttek támogatási lehetőségek, az NN Biztosító Ultrabalaton-futása, ahol a mi táborunkra gyűjtöttek, és jött a Hold Zrt., akik szintén segítettek.
Madaras Zsolt, majd Kinczel Donát kivitelezésében elindult a munka. De nemcsak az épülettel, hanem a kerttel is foglalkozni kellett, ebben Börzsei Bence faápoló állt mellénk. És voltak előre nem látott költségek, mint a kis faház teteje, amit az azbeszt miatt le kellett cserélni.
Aztán úgy gondoltuk, két lépésben tervezünk, mert elfogyott a pénzünk. Majd jövőre folytatjuk. Hátha lesznek új támogatóink. De magunk mellett tudhatunk egy különleges vállalkozói csapatot is, az ALAP csapatát, akik lehetővé tették az építkezés befejezését. Jött régi támogatónk Winkler Ferenc, és vele először kicseréltük a konyhai holmikat, majd bevonta ő is a családját, és lett nagyobb teljesítményű bojler, majd Régnel Márton (EWC-H Kft.) támogatásával és önkéntes munkájával kerti játékok, bútorok is kerültek. A konténerekben a szobák berendezését Tömösvári Szilvia (Prónai kastély) vállalta magára, nemcsak a beszerzéssel, hanem önkéntes munkával az összeszerelést is megoldották.
És akkor jött a BISB Parents Association, akik a tábor fenntartási költségeit gyűjtötték össze a jótékonysági bálon. Az utolsó simításokat is ebből tettük meg.
Egyszerűen ment minden, gyorsan, olyan volt, mint egy álom. Persze kellettek helyi segítők is. György Erzsébet, a surányi civil szervezettől már 2017-től együtt gondolkodott velünk és segített minket társaival. Ők intézték az engedélyeket, a fakivágást, ültetést, mindent, ami helyi hivatali ügyintézést igényelt. Aztán lett gondnokunk is, Ráczné Görbe Gizella, aki nem is gondnok, hanem egy mindenre figyelő háziasszonya lett a tábornak.
Ezen a héten pedig megvolt a “próba-tábor”. Tíz igazgyöngyös gyerekkel, két kollégával. Szerdán pedig szerveztünk egy támogatói találkozót, ahová meghívtunk mindenkit, aki segített. Meghívtuk Surány nemrégiben megválasztott új polgármesterét is, Mwajay Krisztát és munkatársait, akikkel már tervezzük, hogy a jelenlétünk a település életébe is beépülhessen.
Bár azt hiszem, sok vonalon már beépült. Hiszen kapunk egy ping pong asztalt pár utcával odébb Fekete Nóráéktól, szerdán Szabó Tibor és Schleisz Ani is jöttek, és óriáspalacsintát sütöttek a gyerekeknek, sőt többen írtak előtte is és azóta is, hogy szívesen segítenek.
És hogy a tábornyitó teljes legyen, másik régi kedves támogatónk, Velez Zoltán látott vendégül mindenkit szerdán, egy remek vacsorával. A jelenlévők pedig tovább gondolkodtak, már kaptunk új felajánlást is a jövő nyárra, és sok ígéretet, ami tudom, valóra is válik majd.
Még mindig a hatása alatt vagyok ennek az egésznek. Az odafordulás, a szeretet, a tenniakarás csodáját élhettük meg. Amíg egy ilyen összefogás megvalósulhat, addig van remény.
Nagyon köszönjük mindenkinek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.