2024. szeptember 23., hétfő

L. RITÓK NÓRA: BELEGONDOLTAM KICSIT AZ ELMÚLT 25 ÉV, DE INKÁBB AZ UTOLSÓ 15 ÉV KONFLIKTUSAIBA, AMIKET ÁTÉLTEM...

FACEBOOK
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.09.23.


Belegondoltam kicsit az elmúlt 25 év, de inkább az utolsó 15 év konfliktusaiba, amiket átéltem.

Bele gondoltam abba, mennyit amortizált a lelkemben, egészségemben, mennyi energiát fordítottam rá, a moralizálásokra, hány álmatlan éjszakát okoztak ezek.

Lehet, másképp kellett volna?

Talán, ha én is beálltam volna a sorba… valamelyikbe. És nem azon dolgoztam volna, hogy új sort építsek.

Talán, ha civilként nem a demokráciadeficitet választom, nem a társadalmi leszakadást, hanem a nemzeti vonalat. És maradtam volna a művészetoktatásban, kiválogatva az arra érdemes gyerekeket, és kizárólag a nemzeti motívumkincs tematikájában építettem volna a módszertant.

Talán, ha ateistaként én is beállnék az érdekből templomba járók sorába, és eljátszanám, hogy hívő vagyok.

Talán, ha elfogadtam volna, hogy a roma integrációnak csak és kizárólag a többségi társadalom kirekesztő viszonyulása az oka.

Talán, ha azt mondanám én is, ebben a társadalmi csoportban a zene, a tánc (hiszen a vérükben van), a foci és kosárfonás az üdvözítő kiút, és nem kereskednék másfele.

Talán, ha nem venném észre a rendszerhibákat, és tolnám én is a rózsaszín képet, hogy minden csodálatos.

Talán ha dörzsölődnék azoknak a lábához, akiket egyébként nem tartok sokra, de tudom, hogy tőlük függenek a döntések.

Talán, ha nem kerestem volna kompromisszumokat, mert a társadalmi leszakadásban dolgozva nem civil zárványként, hanem intézményi együttműködésekben gondolkodom.

Talán, ha nem foglalkoznék önmagam fejlesztésével, ami láttatni engedi azt is, másoknak mennyire hiányzik ez.

Talán, ha nem adtam volna vissza a Lovagkeresztet, hanem buzgón lájkolnám Bayer Zsolt és a Megafon számomra elfogadhatatlan kommunikációját.

Talán, ha engedelmeskedek a háttérben zajló nyomásgyakorlásnak.

Talán, ha nem írok efféléket, hanem maradok a „semleges” témáknál.

Talán, ha harciasabb vagyok.

Talán, ha szelídebb vagyok.

Talán, ha ostobább vagyok.

Talán, ha megalkuvó vagyok.

Talán, ha képmutató vagyok.

Lehet, akkor minden másképp alakul. De így most, minden ellenére azt hiszem, megtaláltam az utam.

Önazonosnak érzem magam, és az Igazgyöngyöt is.

És talán ez a legfontosabb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.