Szerző: MUHARI JUDIT
2024.09.07.
Több, mint 260 gyermekvédelemben dolgozó szakember és 113 nevelőszülő már biztosan felmondott a kifogástalan életvitel vizsgálat miatt. Jelentős a távozók száma az SOS Gyermekfalvaktól?
Most még nem, egy nevelőszülő és egy nevelőszülői tanácsadó állt fel.
Ez úgy hangzik, mintha további távozásra is számítanának. Csak a vizsgálat miatt van elégedetlenség?
Nem, dehogy. Két éve már kritikus a helyzet a gyermekvédelemben, nincsenek férőhelyek a befogadásra, elhelyezésre, és még ennél is nyomasztóbb, hogy a nagyon nehezen kezelhető gyerekek számára évek óta nincs hely. Egy ilyen gyerekről a nevelőszülő hiába jelzi, hogy nem bír vele, a területi gyermekvédelmi szolgálat válasza az, hogy nincs hely. Akkor is ez a válasz, ha a vér szerinti gyerek és a nevelt gyerek vállalhatatlan konfliktusba keveredik egymással, vagy esetleg megromlik a nevelőszülők párkapcsolata, netán valaki tartósan megbetegszik. Új helyet találni lehetetlen, és ez óriási feszültséget okoz. A terepen dolgozó munkatársak folyamatosan oltják a tüzet, állandó feszültségben élnek. Az átvilágítás ebben az állapotban növeli a többszörösére a bizonytalanságot, közben a tanácsadók rettegve figyelik, hogy hány nevelőnek lesz végképp elege mert fogalma nincs, hogy akkor mit csinál a gyerekekkel.
Vagyis egyetlen nevelőszülő távozása is megoldhatatlan problémát jelent?
Pontosan. És ez nemcsak a nevelőszülői hálózatra, hanem az egész szakellátásra érvényes. Egyetlen kolléga távozása is kritikus helyzetet teremt. Kívülről, a veszélyeztető családtól sem tud már több gyereket fogadni a rendszer, ha egy-egy helyzetben mégis megoldást kell találni, akkor egy férőhelyre tesznek még egy gyereket. Tudomásom szerint több befogadó otthonban minimum dupla létszámmal dolgoznak, ami egyszerűen jogtalan megoldás. Az átvilágítás miatt pedig az intézetek, lakásotthonok és a nevelőszülői hálózatok is további szakembert veszítenek. A helyzet már kezelhetetlen szinten van, a nevelőszülői tanácsadók például naponta vívódnak azon, hogy mit mondanak az 5 évesnek, a 10 évesnek arról, hogy mi lesz velük, hova fognak kerülni. De ugyanez igaz az összevont, vagy megszűnt lakásotthonokban élő gyerekekre is. Válasz viszont nincs, csak bizonytalanság. Az egész rendszer egy óriási feszültséggóc.
Jelezték ezt a döntéshozóknak? Tud erről a Pintér Sándor belügyminiszter és Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár?
Igen, csak nem hallják meg. 2014-ben született meg az a jogszabály, hogy minden 12 év alatti gyereket nevelőszülőnél kell elhelyezni. Már akkor lehetett tudni: ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, az akkor meglévő 5400 mellé plusz 2000 nevelőszülőre van szükség. A létszám mégsem nőtt, és ez a döntéshozókat semmilyen szinten nem késztette változtatásra, újraértékelésre. Gyakorlatilag ugyanaz az 5600 nevelőszülő és az őket támogató szakembergárda viszi a hátán a törvényalkotók rossz tervezés után született végrehajthatatlan döntését. Mindeközben senki nem mond köszönetet az erőn felül teljesítő nevelőszülőknek, most még jön az átvilágításuk is. Ez egy arculcsapása ennek az agyonterhelt társaságnak. Persze, nem mindenkit zavar – vannak nagyon magabiztos nevelőszülők és munkatársak – akik megvonják a vállukat. De sokan nehezen élik meg, hogy kimegy hozzájuk a nemzetvédelmi szolgálat, amelyik egyébként a rendőröket szokta átvizsgálni, meg a bűnözőket keresi, és a szabadidejüket ellenőrzi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.