JÓL ISMERT ÉS NEM KÜLÖNÖSEBBEN SIKERES RECEPTET KÖVET A MAGYAR KÜLPOLITIKA

G7.HU
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2024.09.23.

Orbán Viktor külpolitikáját az elmúlt szűk másfél évtizedben temérdek világmagyarázó beszéd, újságcikk, elemzés és több könyv próbálta tágabb gondolati keretbe helyezni, a kormányzat és intellektuális holdudvara pedig megannyi régi–új kifejezéssel – pávatánc, hintapolitika, konnektivitás, multivektoriális külpolitika, világrendszer-váltás – igyekezett a közvélemény számára is eladhatóvá tenni az állítólagos nagy tervet. Ezeknek a definíciós és megfejtési kísérleteknek közös jellemzője volt, hogy abból indultak ki: Magyarország 2010 óta valamiféle különutas, egyedi stratégiát követ, nézeteltérés legfeljebb abban volt, hogy a stratégia sajátosan zseniális vagy destruktív-e.

A brit királyi külügyi intézet (Chatham House) által szerkesztett, az Oxfordi Egyetem által kiadott patinás nemzetközi kapcsolatok folyóirat, az International Affairs szeptemberi különszáma ugyanakkor azt sejteti, hogy az orbáni módszerek nem különösen egyediek. A globális populizmus nemzetközi hatásaival foglalkozó tanulmánykötet szerint Észak- és Latin-Amerikától Dél-, Nyugat- és Kelet-Európán át Dél- és Délkelet-Ázsiáig nagyon sok hasonlóság figyelhető meg a világmegváltást hirdető rendszerek külpolitikai magatartásában:

- A külpolitikai döntéshozatal egy–egy vezető kezében összpontosul, és a külpolitika fő céljává a nemzeti érdek képviselete helyett a rezsim szűken vett hatalmi érdekeinek és túlélésének biztosítása válik.

- A szuverenitás védelme alapvető hivatkozási alap kreált ellenségekkel szemben, ami a rendszer belső támogatottságának megerősítését célozza.

- Emocionális, harcias retorikát alkalmaznak, és a külföldiek és menekültek egyes csoportjait biztonsági fenyegetésként festik le.

- A külpolitikai magatartás az egyszemélyi hatalom erősödésével és a kardcsörtetés belpolitikai mobilizációs szerepének növekedésével konfrontatívabbá válik.

- A konfrontáció fő célpontjai a nemzetközi intézmények, a multilateralizmus és a „liberális nemzetközi rend”, amelyeket a populista rendszerek igyekeznek gyengíteni és aláásni.

- Az ideológiai partnerek egy szűkebb körével való, lazább együttműködést preferálják, bár ennek gyakorlati hatásai mérsékeltek.

- A liberális nemzetközi renddel szembeni ellenségesség ugyanakkor nem párosul világos elképzelésekkel a nemzetközi politika elvi és gyakorlati átformálására vonatkozóan, a szélmalomharc mögött az őszinte reformvágy helyett gyakran az eseti haszonszerzés jelenti a motivációt...

ITT OLVASHATÓ