Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2024.09.13.
Megtanultam a légiriadók alatt aludni. Már ha ezt egyáltalán tanulni kell. Ki van zárva, hogy a fél éjszakát az óvóhely és a szobám közt ingázzam, Telegram-csatornákat meg a Trivoha applikációt bújva, hogy visszamehetek-e aludni. Mi az esélye annak, hogy pont a szállásomat éri csapás? Könnyen belátható: minimális. Akkor meg? A nihilizmus ragályos. Vagy az épeszűség záloga. Mert a riadók Kijevben és balparti Ukrajnában olyanok már, mint a levegővétel. A hiányuk tűnik fel inkább. Kárpátalján nem ez a helyzet. A megyére az elmúlt 30 hónapban egyetlen találat esett, az is még 2022 májusában – egy volóci transzformátorállomásra. Nem sokon múlt, hogy ez most megváltozzon.
Csendes utcákon
Augusztus 26-án érek Ungvárra. Oroszország aznap hajtja végre a teljes léptékű háború legnagyobb drón- és rakétatámadását Ukrajna ellen. Kijevben megsérül a várostól északra fekvő gigantikus vízi erőmű és gátrendszer. Ha átszakadna, az történne a fővárossal – de legalábbis lapályos keleti felével –, mint Herszonnal a Kahovka-gát felrobbantása után. Jobb nem elképzelni. Kijeven kívül a támadás tizennégy megyét érint. Találatok, halottak.
Kárpátalja megint megússza. A 650. légvédelmi géppuskás zászlóalj leszed egy Lviv felől érkező orosz cirkálórakétát. Mikita megyei kormányzó büszkén teszi ki az erről szóló videót, hálával a hőstettért. A masszív támadás elhárítására nem mindenhol elég egy pickupplatóra szerelt géppuska: riasztják a nemrég kapott F-16-osokat is. Három nappal később kiderül: elvesztettek egyet. A pilótát, a 30 éves Olekszij Lesz alezredest ugyanaznap temetik Hmelnickij megyei szülővárosában, Sepetivkában. Zelenszkij elnök két nappal később kirúgja a légierő parancsnokát, Mikola Olescsuk altábornagyot.
Minderről Ungváron még persze fogalmam sincs. Egyébként is zombiként közlekedem, mert olyan légiriadó volt az éjjel, amilyet csak a front közelében hallani: kellemes szirénazaj helyett egy hangon kitartott tülkölés, hosszú perceken át, figyelmeztető szöveggel kísérve. Az éjjel többször. Azt még nem tudom, ezt hogyan lehet átaludni.
Még van pár óra a kijevi gyorsig, a Függetlenség rakparton a kiszáradás közeli Ungot bámulom. A holodomor-emlékműhöz közeledve
fekete ruhák úsznak a látómezőbe. Meg egy nyitott koporsó. Katonatemetés van, Miroszlav Popadinecé. Az ungvári katona 30 hónapot húzott le a fronton, ahová sérülése után is visszament. Augusztus 20-án esett el.
Ennek körülményeit és hogy melyik egységben szolgált, a szokásokkal ellentétben nem hozzák nyilvánosságra. A koporsót mindig a bajtársak zárják le, a rokonságnak talán olyankor a legnehezebb. A halottaskocsiba rakják – ettől pár méterre fiatal lány bérel elektromos rollert –, majd a menet elindul az ilyenkor szokásos útvonalon, vigyázzban álló vagy térdeplő helyiek között...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.