Szerző: NAGY GERGELY
2024.09.17.
hogy felpörgessék a korábban haldokló lokális gazdaságot.
Springfield az állam fővárosától, Columbustól negyvenöt percre, Cincinattitől egy jó órányira található, kedvező helyen, a két nagyváros között. A legprosperálóbb időszakban, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján nyolcvanezer lakosú volt, a belváros elegánsabb polgári házai miatt mini-Chicagónak is nevezték. A hanyatlás azonban, akárcsak más városokat az amerikai Közép-Nyugaton, Springfieldet is elérte, azzal párhuzamosan, ahogy a terület meghatározó termelő vállalatai áttelepítették üzemeiket a tengerentúlra. Egyre többen költöztek el Springfieldből, a belváros kezdett kiürülni és lerobbanni.
A város történetét és a Trump által felerősített álhírek mögötteseit a New York Times dolgozta fel a napokban egy podcastban. Springfield vezetői a kétezertízes években az előre menekülés stratégiáját választották, hogy bevonzzák a cégeket és befektetőket. A város néhány kedvező adottságára alapoztak: a jó elhelyezkedésére, a kedvező közlekedési feltételekre, a megmaradt, színvonalasan működő oktatási intézményekre. A terv be is vált. 2017-ben egy jelentős japán autóalkatrész-gyártó cég jelent meg a városban, zöldmezős beruházásban létesítve új üzemet. A nyomukban aztán újabb és újabb cégek telepedtek meg itt, jelenleg például Springfieldben készítenek dobozokat a McDonald's Happy Meal menüihez, de az élelmiszeripar és a ruhaipar is megjelent itt. A konjunktúrához most már csak munkaerőre volt szükség, csakhogy ebből volt a legkevesebb.
Itt lépnek be a város jelenkori történetébe a Haitiből érkező bevándorlók. Szájhagyomány útján terjedt el közöttük, hogy Springfieldben sok a munkalehetőség és relatíve olcsó a megélhetés, letelepedésüket pedig az is megkönnyítette, hogy többségükben TPS-sel (Temporary Protected Status) rendelkeztek. Ezt olyanok kaphatják meg, akik háborúk vagy veszélyes konfliktusok miatt menekülnek el az országukból, és a státusz legális munkavállalási lehetőséget is biztosít számukra. A TPS-re egyébként csak 16 ország, köztük például Afganisztán és Mianmar állampolgárai jogosultak, és nem jelent utat az amerikai állampolgársághoz: 18 hónapig érvényes, amely után szövetségi szinten kell megújítani ahhoz, hogy valaki legálisan az Államokban maradhasson.
Az elmúlt három-négy évben Springfieldbe érkező haitiak számát 12-20 ezer közé teszik – ez egy alig hatvanezres városban nagyon jelentős beáramlás, ami ráadásul visszaemelte a lakosságszámot a régi csúcsok közelébe. A haitiaknak örült a helyi ipar, a cégvezetők beszámolói szerint pontos, megbízható munkaerőt jelentenek. A belváros ingatlanjai újra megteltek, és ennek nyomán az élet is felélénkült: boltok, szolgáltatások indultak be, a bezárással fenyegetett iskolákban újra lettek tanulók. Eközben a haiti közösség a maga kultúráját is ápolhatta: rádiócsatornájuk indult, ünnepeiket, közösségi eseményeiket a közterületeken rendezték...
Springfield az állam fővárosától, Columbustól negyvenöt percre, Cincinattitől egy jó órányira található, kedvező helyen, a két nagyváros között. A legprosperálóbb időszakban, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján nyolcvanezer lakosú volt, a belváros elegánsabb polgári házai miatt mini-Chicagónak is nevezték. A hanyatlás azonban, akárcsak más városokat az amerikai Közép-Nyugaton, Springfieldet is elérte, azzal párhuzamosan, ahogy a terület meghatározó termelő vállalatai áttelepítették üzemeiket a tengerentúlra. Egyre többen költöztek el Springfieldből, a belváros kezdett kiürülni és lerobbanni.
A város történetét és a Trump által felerősített álhírek mögötteseit a New York Times dolgozta fel a napokban egy podcastban. Springfield vezetői a kétezertízes években az előre menekülés stratégiáját választották, hogy bevonzzák a cégeket és befektetőket. A város néhány kedvező adottságára alapoztak: a jó elhelyezkedésére, a kedvező közlekedési feltételekre, a megmaradt, színvonalasan működő oktatási intézményekre. A terv be is vált. 2017-ben egy jelentős japán autóalkatrész-gyártó cég jelent meg a városban, zöldmezős beruházásban létesítve új üzemet. A nyomukban aztán újabb és újabb cégek telepedtek meg itt, jelenleg például Springfieldben készítenek dobozokat a McDonald's Happy Meal menüihez, de az élelmiszeripar és a ruhaipar is megjelent itt. A konjunktúrához most már csak munkaerőre volt szükség, csakhogy ebből volt a legkevesebb.
Itt lépnek be a város jelenkori történetébe a Haitiből érkező bevándorlók. Szájhagyomány útján terjedt el közöttük, hogy Springfieldben sok a munkalehetőség és relatíve olcsó a megélhetés, letelepedésüket pedig az is megkönnyítette, hogy többségükben TPS-sel (Temporary Protected Status) rendelkeztek. Ezt olyanok kaphatják meg, akik háborúk vagy veszélyes konfliktusok miatt menekülnek el az országukból, és a státusz legális munkavállalási lehetőséget is biztosít számukra. A TPS-re egyébként csak 16 ország, köztük például Afganisztán és Mianmar állampolgárai jogosultak, és nem jelent utat az amerikai állampolgársághoz: 18 hónapig érvényes, amely után szövetségi szinten kell megújítani ahhoz, hogy valaki legálisan az Államokban maradhasson.
Az elmúlt három-négy évben Springfieldbe érkező haitiak számát 12-20 ezer közé teszik – ez egy alig hatvanezres városban nagyon jelentős beáramlás, ami ráadásul visszaemelte a lakosságszámot a régi csúcsok közelébe. A haitiaknak örült a helyi ipar, a cégvezetők beszámolói szerint pontos, megbízható munkaerőt jelentenek. A belváros ingatlanjai újra megteltek, és ennek nyomán az élet is felélénkült: boltok, szolgáltatások indultak be, a bezárással fenyegetett iskolákban újra lettek tanulók. Eközben a haiti közösség a maga kultúráját is ápolhatta: rádiócsatornájuk indult, ünnepeiket, közösségi eseményeiket a közterületeken rendezték...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.