Szerző: STUMPF ANDRÁS
2024.09.17.
Vészesen fogy az idő a főváros jövőjét biztosító megállapodások megkötésére, de azok még a Tisza és a kétfarkú kutyák között is megrekedtek. Ami ugyanis a pozícióhajhászás ellentétének látszik kívülről, az másfelől a felelősségvállalás hiánya. Háttér.
Noha mától néhány napig nagyon is konkrét hullámok tartják izgalomban a fővárosiakat, s az áradó Duna máris gumicsizmába parancsolta mindenoldali politikusainkat, Budapestnek ezekben a napokban kellene megküzdenie a Tisza áradásának következményeivel is – utóbbit persze szigorúan politikai értelemben. Mert ahogy az áradó természetes folyók is felkavarodnak, Magyar Péter pártjának júniusi, váratlan „megáradása” is hasonló eredménnyel járt a fővárosi politikára: sosem látott módon tette zavarossá.
A felkavarodott iszap leülepedésére elvileg persze lett volna idő a nyáron: a szereplők kitalálhatták volna, mégis hogyan lesz működőképes a város a következő öt évben – de legalább 2026-ig. Addig ugyanis a legtöbb szereplőnek nem érdeke, hogy működésképtelenné váljon Budapest. Ám még most, szeptember második felében is épp csak halvány kontúrjai látszanak a főváros jövőjének, holott az új közgyűlés már október elején megtarthatja alakuló ülését. Pillanatkép egy eddig példátlan alkufolyamatról, amelyben a szereplők különböző érdekei nem csak egymáséval, de saját további érdekeikkel is ütköznek. Legtöbbjük esetében így aztán kivédhetetlennek látszik, hogy látványosan szemberohanjanak korábbi önmagukkal. De kezdjük az alapokkal!
Noha némi izgalmat már márciusban hozott, hogy Szentkirályi Alexandra után Vitézy Dávid is bejelentette indulását a főpolgármesteri posztért, alapvetően azért mindenki úgy volt vele: Karácsony Gergely, háta mögött az előző hónapokban-években más ellenzéki pártocskákba nagyokat harapó DK-val egyértelmű esélyese a küzdelemnek. Elvégre „Budapest Köztársaság” – ahogyan Karácsony gyakran hivatkozott rá – ellenzéki fészek, a város lakóinak többsége nem kér a Fideszből, a városvezető éppen ezért afféle identitásképző és -fenntartó ellenpont az Orbán Viktor által uralt országban. Akkor még egyáltalán nem volt elképzelhetetlen, hogy a Karácsony vezette DK–MSZP–Párbeszéd-lista többséget szerezzen a közgyűlésben, vagy ha nem is, a külön induló Momentum bejutó képviselőivel koalícióban azért kényelmesen irányítsák a fővárost továbbra is. Ám akkor jött Magyar Péter, aki május elsején jelentette be, hogy pártja fővárosi listát állít. Alig egy hónappal később minden más ellenzéki formációnál több mandátumot szerzett: tízet, éppen annyit, mint a Fidesz. Alighanem ennek köszönhetően a Momentum be sem jutott, a Kétfarkú Kutya Párt kénytelen volt beérni három mandátummal (holott néhány hónappal korábban legalább ennek dupláját kapták volna), a DK pedig kispárttá zsugorodott. A „közös” listának ugyan van hat képviselője, de köztük MSZP-sek és párbeszédesek is vannak.
Gyurcsány Ferenc elvesztette tehát eddigi legnagyobb politikai ütőkártyáját – azt, hogy nélküle nem születhet fővárosi döntés.
Az már rögtön a választás estéjén, június 9-én látszott, hogy nehezen jön majd ki a matek. Ám amikor az újraszámolási hercehurca végén eldőlt, hogy továbbra is Karácsony lesz a főpolgármester, szinte feloldhatatlan patthelyzet alakult ki. Ha Vitézyt hozták volna ki győztesnek, vele, valamint a 3 fős Vitézy–LMP-frakcióval, a kutyákkal és a Tisza Párttal akár meg is lehetett volna a város irányításához szükséges 17 fős többség. Azt sem lett volna egyszerű összekalapálni, de így, hogy Karácsony nyert, a fent említett három frakciónak összesen is csak 16 embere van. Innentől konkrétan két út volt legalább elméletben járható, de mindkettőnek alapja a már említett Tisza–Kutya–Vitézy-együttműködés. Ha ez adott volna, el lehet csábítani a hiányzó egy főt a DK-s frakció kevésbé dékás képviselői közül, vagy meg kellene állapodni a főpolgármesterrel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.