Szerző: NAHALKA ISTVÁN
2024.09.13.
A közleménnyel nemcsak az a gond, hogy nagyvonalúan eltekint azoktól a területektől, amelyben nemhogy átlag fölött, hanem kifejezetten a sereghajtók között vagyunk, hanem az is, hogy ha értelmezzük a pozitív adatok, már nem ilyen gyönyörű a kép. Az ötéves kori óvodáztatásban résztvevők arányát elemezve például nem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy az országok egy részében ötéves korban már nem óvodába, hanem iskolába járnak a gyerekek, és a magas részvétel mellett nem lehetne elfeledkezni arról, hogy az egy óvodásra jutó költés nálunk volt a a legalacsonyabb az Unióban. Az egy pedagógusra jutó gyerekek alacsony számán örvendezve pedig nem feledkezhetünk meg többek között arról, hogy Magyarországon – sok országgal ellentétben – délután is kell a gyerekekre vigyázni, ami miatt például alsóban ahhoz, hogy egyszerre ugyanannyi gyerekkel legyen a pedagógus, egy pedagógusra sokkal kevesebb gyereknek kellene jutni.
Nahalka István alábbi elemzésében végignézi az összes Belügyminisztérium által idézett adatot, és felsorolja azokat a tényezőket is, amelyekkel nem véletlenül nem büszkélkedett a minisztérium.
Az adatok szépítése nem csupán hamisság, hanem a megfelelő oktatási rendszer kialakításának hátráltatása is. Ha az oktatásirányítás nem néz szembe a hibákkal és hiányosságokkal, nem tud megfelelő irányba kormányozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.