Szerző: BÁNÁTI ANNA
2024.09.28.
- Július végén a szokásos tusnádfürdői beszédében arról beszélt, hogy egy 500 éve nem látott világrendszerváltás közeleg, és az új helyzetben fontos, hogy Magyarország ne engedje magát bezárni a keleti vagy a nyugati világgazdaságba, mindkettővel kapcsolatban kell maradni.
- Szeptember elején a kötcsei polgári pikniken tartott beszédében úgy fogalmazott, hogy az új gazdaságpolitika „szíve, közepe és lénye a semlegesség” lesz, majd pontokba szedve gyűjtötte össze, hogyan kell gazdaságilag semlegesnek maradni a blokkosodó világban.
- Szeptember 25-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott beszédében újra, ezúttal hosszabban is kifejtette, mit jelent a gazdasági semlegesség, és miért van rá szükség.
- Két nappal később a szokásos péntek reggeli bejelentkezésében a Kossuth rádióban újra felmondta a leckét. Ennek külön apropót adott, hogy a miniszterelnök Észak-Macedóniából jelentkezett be. Az országról azt mondta, kereskedelmi útvonalai miatt fontos a velük való jó együttműködés.
A globalizáció jövőjéről szóló vita nem csak a magyar politikában téma. Az elmúlt években, különösen az orosz–ukrán háború 2022-es kiterjesztése óta neves elemzőcégek, egyetemi kutatók, nemzetközi szervezetek, jegybankok és a nemzetközi sajtó is sorra adta ki az elemzéseit arról, hogy valóban zajlik-e a deglobalizáció, azaz valóban visszaépülőben van-e az elmúlt évtizedekre jellemző globalizációs folyamat. Azzal, hogy mik a közgazdászok érvei és ellenérvei a deglobalizációval kapcsolatban, néhány napja foglalkoztunk. Most pedig azt járjuk körbe, hogy miből állna a magyar gazdasági semlegesség, mennyire számít magyar innovációnak, milyen kockázatai vannak, és egyáltalán, megvalósítható-e.
Miről beszél Orbán?
A blokkosodás, amiről Orbán mellett más jobboldali populista politikusok is évek óta beszélnek, a deglobalizációs kérdés radikális, politikával is átitatott továbbgondolása. Eszerint a globalizáció leépülése „blokkok” kialakulásához vezet a világgazdaságban. A fejtegetés lényege az, hogy a mostani globalizációs modell alapja egy unipoláris, az Egyesült Államok által vezetett világrend, ami 2008-ban válságba jutott. Erre válaszként Amerika és a Nyugat megszakítja, felügyelet alá vonja a kapcsolatait (azaz blokkosodik), ami a kis országok, így Magyarország perifériára szorulásával fenyeget.
Orbán júliusban Tusnádfürdőn arról beszélt, Ázsiából kiindulva alakul át teljesen a világrendszer, és a következő évtizedekben, évszázadokban Ázsia lesz a világ meghatározó központja, mert már most itt van a demográfiai, technológiai előny, ott vannak a legnagyobb vállalatok, kutatóintézetek, tőzsdék, és több a tőke is. A miniszterelnök szerint erre a helyzetre többféle európai válasz is születhet: vagy az Egyesült Államok alá betagolódva maradunk az alárendelt szerepben, vagy „be kell nevezni a világváltás rendszerébe”, ami garantálja az autonómiát. Ehhez európai önellátás kell (ami atomenergia nélkül nem fog menni), infrastruktúra-fejlesztésekre, erős katonai szövetségre, hadiiparra lesz szükség, a háború után pedig új kiegyezést kell kötni Oroszországgal, az uniónak mint önálló politikai projektnek pedig „fel kell adnia magát”.
Magyarországnak ebben az új rendszerben az eddigi „kis”, általában 2030-ig szóló stratégiák helyett hosszabb távú stratégiára van szüksége, ami Orbán szerint egyelőre még „nincs jó állapotban”, mert a nyelvezete túlságosan értelmiségi, de fél év múlva már érthetőbb lesz. Ennek felelőse éppen az az Orbán Balázs lenne, aki az 1956-os magyar szabadságharc és Ukrajna önvédelmének hiábavalóságáról húzott párhuzama miatt lett egy súlyos politikai botrány főszereplője.
A blokkosodás, amiről Orbán mellett más jobboldali populista politikusok is évek óta beszélnek, a deglobalizációs kérdés radikális, politikával is átitatott továbbgondolása. Eszerint a globalizáció leépülése „blokkok” kialakulásához vezet a világgazdaságban. A fejtegetés lényege az, hogy a mostani globalizációs modell alapja egy unipoláris, az Egyesült Államok által vezetett világrend, ami 2008-ban válságba jutott. Erre válaszként Amerika és a Nyugat megszakítja, felügyelet alá vonja a kapcsolatait (azaz blokkosodik), ami a kis országok, így Magyarország perifériára szorulásával fenyeget.
Orbán júliusban Tusnádfürdőn arról beszélt, Ázsiából kiindulva alakul át teljesen a világrendszer, és a következő évtizedekben, évszázadokban Ázsia lesz a világ meghatározó központja, mert már most itt van a demográfiai, technológiai előny, ott vannak a legnagyobb vállalatok, kutatóintézetek, tőzsdék, és több a tőke is. A miniszterelnök szerint erre a helyzetre többféle európai válasz is születhet: vagy az Egyesült Államok alá betagolódva maradunk az alárendelt szerepben, vagy „be kell nevezni a világváltás rendszerébe”, ami garantálja az autonómiát. Ehhez európai önellátás kell (ami atomenergia nélkül nem fog menni), infrastruktúra-fejlesztésekre, erős katonai szövetségre, hadiiparra lesz szükség, a háború után pedig új kiegyezést kell kötni Oroszországgal, az uniónak mint önálló politikai projektnek pedig „fel kell adnia magát”.
Magyarországnak ebben az új rendszerben az eddigi „kis”, általában 2030-ig szóló stratégiák helyett hosszabb távú stratégiára van szüksége, ami Orbán szerint egyelőre még „nincs jó állapotban”, mert a nyelvezete túlságosan értelmiségi, de fél év múlva már érthetőbb lesz. Ennek felelőse éppen az az Orbán Balázs lenne, aki az 1956-os magyar szabadságharc és Ukrajna önvédelmének hiábavalóságáról húzott párhuzama miatt lett egy súlyos politikai botrány főszereplője.
A kormányfő ennek a stratégiának a gazdasági aspektusát kezdte el szeptemberben részletezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.