Szerző: RÓNAY TAMÁS
2024.09.12.
Magyarországon Önt inkább regényíróként ismerik. De színházi adaptációk, filmek, televíziós sorozatok is fűződnek a nevéhez. Rendező édesapja mennyire határozta meg a pályafutását?
Korán bevezetett az irodalomba. Már kiskoromtól kezdve hallgathattam, amint a forgatókönyveit diktálta. Egyfajta érzéket adott nekem ahhoz, hogyan működik a film, milyen hosszú egy jelenet. Ennek is köszönhető, hogy az utóbbi években több forgatókönyvet írtam filmekhez. Daniel Brühl-lel közösen írtam a Saját lifttel a pokolba című filmet. Detlev Buck rendezte egy Thomas Mann-adaptációmat, az Egy szélhámos vallomásait. Egy hatrészes sorozatot írtam Franz Kafka életéről. A Goethe Intézet valamikor Magyarországon is levetíti majd. És mindezeket talán nem is csináltam volna meg az apám e korai hatása nélkül.
Német nyelvterületen számos rendezvényt tartottak Kafka halálának századik évfordulója alkalmából. Miért olyan aktuális ma is a művészete?
Kafka művei azért szólítanak meg sokakat, mert két olyan területet kapcsol össze, amelyeknek látszólag semmi közük egymáshoz, mégis szervesen összefolynak: egyrészt az álmok, másrészt a bürokrácia világa. Az előbbiben állandóan igazságtalanságot követhetnek el velünk szemben anélkül, hogy tudnánk, üldözhetnek anélkül, hogy megtalálnánk az üldözőt. A bürokráciát Kafka jól ismerte, ő maga is köztisztviselőként dolgozott, az ő egyedi módján ötvözi ezt a két területet.
Jó barátságban volt Esterházy Péterrel, egyike azoknak, akik alkotóházat hoznának létre egykori otthonában. Mennyire vélekedtek hasonlóan az irodalomról, az írás művészetéről? A műveik hangneme meglehetősen különbözik.
Ez valóban így van. De ő úgyszólván feloldozást adott nekem, s ez mindig igen fontos volt számomra. Péter értékelte a lineáris történetmesélést. Amikor nem sokkal a betegsége előtt találkoztunk, azt mondta, újraolvasta A világ fölmérése című regényemet, és azon tűnődött, nem estem-e az irodalmi szintem alá, mert maga a mű nagyon sikeres lett. És azt mondta, nem, nem estem. Tehát ez egy valóban sikeres irodalmi mű. Ezt ő maga mondta nekem, szeretettel és a meglepő sikerre való tekintettel. Sok szempontból rendkívüli módon ösztönöztek a nem lineáris írásai. Az F. című regényem egy fejezetében a főszereplő apa történetét visszafelé mesélem el. És egy német kritikus azt mondta, hogy az ötletet Esterházy Harmonia Caelestis művéből loptam. Egy dániai fesztiválon idéztem is ezt a kritikát Esterházy előtt, és azt mondtam: „Szeretném itt, a szerző jelenlétében leszögezni, hogy így van, tőle loptam”. És Péter viccesen azt mondta, „ezért is vagyok itt”. Szóval tényleg nagy elismerés volt számomra, hogy az ő művéhez hasonlították az enyémet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.