Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2024.09.19.
„Sok rosszat is hallok a magyar gazdaságról. Szerintem ez részben ismerethiányból fakad, részben meg politikai ferdítés van mögötte...Mert ha a tényeket nézzük, akkor a magyar gazdaság egy nagyon nehéz időszakon már túl van, és egy konjunktúra, magyarul beszélve, mondjuk, egy föllendülés küszöbén vagy kapujában áll. Itt van például a növekedés kérdése...a növekedés szempontjából jól állunk” – mondta Orbán Viktor pénteken a Kossuth Rádióban. Tényleg?
Őszintén szólva, teljesen meglepő, úgy is lehet mondani, hogy immár a szokásossá vált párhuzamos valóság esetével állunk szemben. A nyilatkozat akkor hangzott el, amikor megjelentek azok a számok, amelyekről a kormánytól nem távol álló médiumokban úgy emlékeztek meg, hogy talán a kormány szeretett volna ránézni... A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank is határozottan álláspontot képvisel. Nem csak arra gondolok, amit Matolcsy György jegybankelnöknek a minapi Közgazdász Vándorgyűlésen tartott előadásában hallottunk – erre még talán rá is lehetne fogni, hogy az csupán írói munkásságának a része –, hanem arra, hogy az apparátusának az elemzéseiben is az áll: szemben azzal, amire számítottak, nem következett be a fellendülés az első félévben. Így azután az idei növekedési mérték nem a Nagy Márton által emlegetett 4,5 százalék lesz, hanem – mint februárban írtam, s a honlapomon is vissza lehet nézni – inkább csak 2 százalék. Persze nehéz megtalálni a jövőbeni számokat – ahogy Niels Bohr is megmondta: „Jósolni nehéz, különösen, ami a jövőt illeti”.
A kormány a leggyakrabban és elsősorban a háborúra hivatkozik. Ön szerint valójában mi az oka a gazdaság gyengélkedésének?
Több oka is van. Valóban van háború a szomszédunkban, de hamis az a kommunikáció, hogy a háború miatt vannak a gazdasági bajok, s ha nem lenne háború, akkor más lenne a helyzet. A háború nem minket érint. Azon túl, hogy betesz a keleti nyitásnak, s nem tudjuk Türkmenisztánnal és Mongóliával felfuttatni a gazdasági kapcsolatainkat – igaz, ezt megelőzően sem történt ez meg.
Akkor mi a valódi ok?
Kiemelkedő a német gazdaság gyenge teljesítménye is, ami mellett a francia, olasz, spanyol, angol, s általában az összes nagy európai gazdaság is gyengélkedik. Még ha a gazdasági termelés lehetővé is tenné a növekedést, az exportunknak nem lenne piaca. Amikor mindez történik egy jelentős – az európai uniós szabályokat messze meghaladó – költségvetési költekezés, és az ezt lényegében szoftan támogató monetáris politika mellett, akkor ez azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés trendértéke, potenciális növekedése inkább 2-2,45 százalék, mint 4,5-5 százalék. Mindenki egyetért ezzel – beleértve a jegybank apparátusát is, de amikor nem a híradónak nyilatkoznak, a kormányközeli elemzők sem mondanak mást. Láthatóan a gazdaság beleragadt a Covid utáni időszakba, s a költekezésnek megvolt a böjtje, nem látjuk, mitől jön a fellendülés. Éppen a minap Oblath Gábor a Tárkiban „számolgatott”, s – összefoglalva – arra jutott, hogy a 2 százalék körüli potenciális növekedési ütem a reális, nem az 5, azaz kevesebb, mint a fele. Ráadásul ehhez egy igen expanzív fiskális és megengedő monetáris politika társul, plusz olyan külföldi beruházások, amelyek mértékéről nem tudunk, mert csak ígéretek vannak, az összegek nem folytak be...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.