Szerző: NVZS
2024.09.06.
„A jövő évi nyugdíjakról is egyeztettünk a költségvetési munkacsoport mai ülésén: januárban nyugdíjat emelünk, februárban 13. havi nyugdíjat fizetünk” – jelentette be Varga Mihály a Facebookon (lásd még propagandakormányzás). Szerdai posztjában azt is írta, hogy a tavalyi 18,5 százalékos és az idei 6 százalékos nyugdíjemelés után a 2025-ös költségvetésben is biztosítják a januári emeléshez szükséges forrásokat, amelynek mértéke az éves várható inflációval megegyezően 3,2 százalék körül alakulhat. Majd jöttek a kormányt dicsőítő mondatok (amelyekből mi a nyugdíjakra vonatkozókat emeljük most csak ki): „Jövő februárban már ötödik alkalommal fizetünk 13. havi nyugdíjat”; valamint „A kormány háborús időkben is betartja a nyugdíjasoknak tett ígéretét, megvédi a nyugdíjak értékét.”
Ha finomak akarunk lenni, akkor azt mondanánk, hogy a miniszter tévesztett, ha objektíven fogalmazunk, akkor azt mondhatjuk, hogy csúsztatott, kicsit indulatosabbra véve a bírálatot, azt kell írjuk, hogy lódított.
Kezdjük azzal a kijelentéssel, miszerint „Jövő februárban már ötödik alkalommal fizetünk 13. havi nyugdíjat”. Nos, ez sem állja meg teljesen a helyét, bár Varga úgy lódít, hogy belekeveri az igazság elemeit is. Mert az ugyan igaz, hogy 13. havi nyugdíj címén jövőre ötödik alkalommal fizetnek, de ez idő alatt nem mindvégig volt 13. havi az a juttatás. Ugyanis az első évben, 2021-ben csak egy hétnyi ellátmánynak megfelelő összeghez jutottak az érintettek, azaz nem 13. havi, hanem 53. heti volt az a bizonyos plusz nyugdíj. Az előző évben született törvény értelmében 2022-ben már két hétre való lett volna az összeg, 2023-ban három, s 2024-ben érte volna el a teljes havit. De – mint emlékezetes – 2022-ben országgyűlési választások voltak, az év elején még nem volt lefutott meccs az eredmény, benne volt a pakliban egy vereség is, s ettől tartva – a szakértők, közgazdászok, ellenzék a költségvetési veszélyekre vonatkozó figyelmeztetése ellenére – elképesztő osztogatásba fogtak, aminek részeként a nyugdíjasok teljes havi, azaz tényleg 13. havi ellátmányt kaptak. Rá egy évre nem volt képük megmásítani, vélhetően azt is szem előtt tartva, hogy az idén is választások voltak, s két év múlva is lesznek, azaz nem merik megkockáztatni a nyugdíjasok kegyének az elvesztését.
„A kormány háborús időkben is betartja a nyugdíjasoknak tett ígéretét, megvédi a nyugdíjak értékét.” Ez is méretes csúsztatás, már rögtön a „háborús idők” kifejezés is az, ami pont olyan, mint a háborús infláció, ami csak minket, szegény magyarokat sújt olyannyira, hogy hosszú-hosszú hónapokig nálunk volt a legmagasabb infláció az egész Európai Unióban. De ha még igazat is sulykolna a kormány ezzel a háborús időkkel, akkor miért is állítja Nagy Márton, hogy jövőre már békeköltségvetés lesz? Hogyan beszélhet összevissza a magyar kormány nemzetgazdasági minisztere, amikor azt mondja, hogy „A kormány várakozásai szerint – az amerikai elnökválasztás után – az idén ősszel már nem háborús, hanem békeköltségvetést tud majd az Országgyűlés elé terjeszteni”? Hiszen az amerikai elnökválasztás novemberben, azaz télen lesz, az új elnök pedig 2025. január elején veszi át a hatalmat – s persze nem biztos, hogy Donald Trump nyer, az meg még kevésbé, hogy – Orbán állításával szemben – azonnali békét tudna teremteni.
Ami pedig a nyugdíjak értékének a megőrzésére vonatkozó kormányzati ígértek betartását illeti, nos, a való világban erről bizony szó sincs, ahogy az a Központi Statisztikai Hivatal elemzésében olvasható. Merthogy romlik a nyugdíjasok helyzete...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.