2024. augusztus 12., hétfő

VÁLASZTÁSI FÖLDRAJZ: ÍGY LEHETNE ÚJ ÉS ARÁNYOS VÁLASZTÓKERÜLETI RENDSZERÜNK 2026-BAN

VÁLASZTÁSI FÖLDRAJZ
Szerző: BÓDI MÁTYÁS, KOVALCSIK TAMÁS
2024.08.12.


Jelenlegi választási rendszerünkre sokan tekintenek a kormányon levők legfontosabb támasztékaként. A Fidesz alkotmányos többséggel bíró hatalmának kétségkívül megkerülhetetlen sarokköve az egyfordulós választás, és a rendszerváltozáskor létrehozott választókerületek határainak átrajzolásával megalkotott politikai hadszíntér.

A 2010 óta berendezkedett kurzus azonban soha nem engedte meg magának azt a luxust, hogy csupán egy hatalmi ágenstől, társadalmi csoporttól, vagy gazdasági szereplőtől tegye függővé magát. Az uralkodó párt sokáig kikezdhetetlennek hitt pozíciója sem kizárólag a választási játékszabályokból fakad. Arról nem is beszélve, hogy a választási rendszernek olyan adottságait nagyítja fel a kormánykritikus nyilvánosság, amelyek kevésbé döntőek (gerrymandering), de legalábbis némi politikai tehetséggel már sokkal korábban alkalmazkodhatott volna hozzájuk az ellenzék.

Ezzel szemben más anomáliákról szinte nem is tudnak a politikával aktívan foglalkozók sem, miközben már 2022-ben is alaptörvény-ellenes keretek között választottuk meg az ország vezetőit. Az alábbiakban a legfontosabb ilyen tényezőre, a kerületek lakossági aránytalanságára szeretnénk rámutatni és egyszersmind megoldási javaslattal is szolgálni. Egy új választókerületi beosztásra és annak felülvizsgálatát rendszeresen elvégző eljárásrendre teszünk az alábbiakban javaslatot. Mivel a választókerületek határain – jelenlegi tudásunk szerint – idén december 31-ig módosíthat a parlament, reménykedünk benne, hogy soraink célba találnak!

Ma 199 képviselő foglal helyet a parlamentben. 106 képviselőt választunk közvetlenül országgyűlési egyéni választókerületekből (OEVK), 92 főt pártlistáról és van egy nemzetiségi listáról bejutó honatyánk is. Az ország irányításának sorsa tehát döntően az egyéni választókerületekben dől el. Ezért sem mindegy, miként húzzák meg azok határait.

A választókerületek népességének eltéréseiből fakadó aránytalanságokat ráadásul még tetézi az úgynevezett győzteskompenzáció intézménye is. Ez alapján a pártlistákra nemcsak a listákra, valamint a vesztes jelöltekre leadott szavazatok kerülnek föl, hanem az egyéni körzetekben nyertesre adott, a győzelemhez minimálisan szükségest meghaladó szavazatok is töredékszavazatnak minősülnek. Ez azt jelenti, hogy például 2022-ben a Csorna székhelyű Győr-Moson-Sopron megyei 3-as választókerületből nemcsak az ellenzéki lista kapta meg pluszban töredékszavazatként az egyéniben vesztes Kovácsné Varga Ildikóra leadott 10 592 szavazatot, hanem a kormánypártok listája is kapott 24 526-ot győzteskompenzációként. Gyopáros Alpárra ugyanis 35 119-en szavaztak, 24 527-tel többen, mint az ellenzék jelöltjére. Ezáltal ebből a kerületből a győztes lista két és félszer több szavazattal lett kompenzálva, hiszen azok a szavazatok nem kellettek az egyéni győzelemhez. Az elmúlt három választáson a Fidesz–KDNP csupán a győzteskompenzációnak köszönhetőn 5-6 plusz listás mandátumot szerzett, vagyis ennek köszönhette kétharmados parlamenti többségét is.

„Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján választják.”

Ez áll Alaptörvényünkben, de valóban érvényesül az egyenlőség alkotmányos elve a választásokon? Valóban ugyanannyit ért-e egy somogyi vagy tolnai honfitársunk szavazata 2022. április 3-án, mint azé a választóé, aki a budapesti agglomeráció valamely településén szavazott? Sajnálatos módon a válasz az, hogy nem!
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.