NEMZETI HAZUGSÁG PROGRAM

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2024.08.30.

Lebontották a Budavári Palotának azt a szárnyát, ahol korábban a Ludwig Múzeum volt (előtte meg a Munkásmozgalmi Múzeum várta itt a látogatókat, talán ez lehetett a megbocsáthatatlan bűn), pontosabban az „1960-as évekbeli hozzáépítést” bontották vissza, körülbelül azzal az indokkal, hogy az építészek és szakmunkások kommunista stílusjegyeket alkalmaztak. Mármint a homlokzatokról elhagyták a historicista csicsákat, és változtattak ama világszép történelmi arányokon – a komancsok már csak ilyenek –, de pár év múlva ez a szárny is az eredeti szépségében ragyoghat. A cél az eredeti állapot visszaállítása korszerűen, vasbetonból, ráaggatott korhű díszítményekkel. Mindezt a Nemzeti Hauszmann Program keretében, amelynek célja, „hogy a Várat visszaadjuk a magyaroknak, egy olyan helyet varázsoljunk a főváros közepén, amelynek »hívása« van, ahol mindenki újra otthon érezheti magát”.

Hívás ide, varázslás oda, nem tudom, mikor érezte itt „mindenki” otthon magát. Gondolom, a Hauszmann Program kiagyalói szerint az 1989 és 2010 közötti demokratikus közjáték idején, amikor például a Ludwig Múzeum vagy a Széchényi Könyvtár működött itt, nem ez volt a helyzet. Az 1989 előtti rendszerben az NHP szemszögéből nyilván szintén nem. Viszont 1945 előtt objektíve csak egy szűk elit (illetve 44 októberétől pár hónapig egy csőcselék szűk vezetősége és annak néhány náci tartótisztje) tehette be ide a lábát. Miféle otthon?

A Budavár-átalakítási program alapelve az „eredeti” állapot visszaállítása, de a helyzet az, hogy az nagyon is múlékony volt, az épületegyüttes ebben az állapotában mindösszesen tizenhárom évig, 1905- ös felavatásától 1918-ig szolgált mint királyi palota, de a Habsburguralkodók akkor sem használták rezidenciának. Amellett hiába próbálják így menedzselni, korántsem páratlan építészeti remekmű, hanem robusztus és meglehetősen unalmas historizáló munka egy pár évtizedig uralkodó, a világban a divatból éppen kikopó stílusirányzat jegyében. Lehet benne szépségeket találni, és messziről igen látványos, de alapjában véve egy monstre hazugság a XX. század elejéről téglából, habarcsból, márványból és aranyfüstből: ha volna király, aki Magyarországon tartja udvarát, annak ilyen palotája lenne. Csak sajnos nem volt ilyen király, aztán meg egy olyan, tenger nélküli admirális fészkelte be magát a palotába, aki fegyverrel űzte el a királyt...

ITT OLVASHATÓ