KITÜNTETVE

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.08.31.

Többszörösen is megérdemli Ungváry Zsolt, hogy a nevén nevezzük. Egyrészt, augusztus 20. alkalmából miniszteri elismerő oklevelet kapott, s ha már Fásy Ádám lovagkeresztje bekerül az annalesekbe, őt sem szabad kihagyni, hogy láthassa az utókor, mi folyt itt a NER tizenötödik évében. Ungváry Zsolt „tanárember” volna, valamint könyvtáros. Az oklevelét kimagasló szakmai tevékenysége elismeréséül kapta, de, ahogyan Fásynál sem látjuk az indoklásul előadott teljesítményt, ennél az Ungvárynál még inkább nem.

Okot és indokot tehát másutt kell keresnünk, és meg is találjuk abban a dolgozatban, amit „tanár úr” a Demokrata című nyomdaipari termékben tett közzé, s amelyet szőrmentén régebben már érinettünk. Ebben, mint emlékezhetünk, Donáth Annát elveteti az anyja, így megvalósul a budapesti olimpia. A szerző fikciójában Donáth meg nem születésének eredményeként Hámori Luca olimpiai bajnok lesz, az éremtáblázat élén pedig Kína és a Donald Trump által vezetett Egyesült Államok után Oroszország és Magyarország következne.

Illetve voltak ott más nyalánkságok is, az ordenáré taplóság mellett azonban arra hívnánk fel a figyelmet, hogy „tanár úr”, aki szintén ilyen keresztényi értékeket valló úriember, az „írásban” Donáth Anna édesanyjának abortuszáról elmélkedik (mint ami megváltoztatja a történelem menetét), viszont arra szeretnénk csöndben utalni, hogy ezt meg kellene beszélni a gyóntatójával, ha van olyan neki egyáltalán. Mélyen hívő keresztényként az abortusszal nem viccelünk, vagy pediglen nem vagyunk sem mélyen, sem hívők.

Mindemellett ez itt a legkisebb baj, mert a butaság és a bunkóság bátorsága ilyen végeredményeket szül, csak az a kérdés, hogy ilyen készségekkel hol van a „kimagasló szakmai teljesítmény”, vagy ez az írás már éppen az. Ugyanakkor nem elhanyagolható az időtényező, hogy mi volt előbb, a kitüntetés vagy a dolgozat, vagy inkább, hogy melyik fakadt a másikából. Az oklevél az ordenáréságból, vagy a dolgozat már ennek ellentételezése, bár a végeredményt tekintve voltaképp ez tök mindegy, a lényeg az eszmeiség.

Az pedig van dögivel. Hősünk önmagát így mutatta be a Demokrata című nyomdaipari termékben: „Az írásban – a politikai publicisztikában különösen – az igazságérzet vezérel, összekapcsolódva a pedagógusi lelkületből fakadó tanítási vággyal. Elsősorban magyarként és keresztényként szeretném felmutatni azokat az értékeket, amiket az életben legfontosabbnak tartok, s amelyeket számtalan veszély fenyeget”. Látjuk itt a pedagógusi lelkületet, és keressük az értékeket, amelyeket felmutat, s amelyeket veszély fenyeget.

Miféle, tehetnénk fel a kérdést, de fölösleges volna, mimagyarok, tuggyukkik, és a többi, ugyanakkor arra kell rámutatnunk világosan, ugyanakkor elborzadva és szomorúan, hogy „tanár úr” ezzel az írásművel nagyon fontos dolgozatot tett le az asztalra. Ez egy fasiszta vallomás, coming out mintegy, amikor Donáth Anna meg nem születésével voltaképp a halálát akarja, ami olyan viccesre sikeredett, mint annak idején a zsidókon élcelődő, a holokausztot megelőző kis tréfácskák keresztényi értékként előadva pedagógusi lelkülettel.

Hogy meglegyen az ellenpontja, azért jegyezzük meg, hogy a Madách igazgatóját miért távolították el, s hogy ez az alak meg miért kap plecsnit. Itt áll előttünk a jobboldal erkölcsi magaslata és felsőbbrendűsége, ez is ember, most jön a templomból. Ungvárynak a kitüntetést egyébként dr. Aradszki András fideszista országgyűlési képviselő adta át, aki vagy nem olvasta az írásművet, vagy egyetért annak tartalmával. A magunk részéről leginkább erről vagyunk meggyőződve, nem is kell nagyon utána járni. Itt van előttünk a mocsok...

ITT OLVASHATÓ