Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2024.08.08.
Részletek a műsorból:
Mi az idei tusnádi beszéd fő tanulsága?
Magyari Péter: „Nagyon kevés konkrétumot mondott a miniszterelnök. A családi adókedvezmények megemelése volt tulajdonképpen az egyetlen igazán konkrét bejelentés. Egyébként egy olyan hosszú távú víziót vázolt fel, ami még az ő utóbbi időben megszokott beszédeihez képest is igazán terjengős és nagyon messzire tekintő volt. Az utóbbi években Orbán Viktor, amikor hosszabban beszél, akkor rendszeresen nem Magyarországról beszél, hanem a nemzetközi politikai térről, és azon belül is sokszor 1-5 éves távlatokról. Ezúttal meg már 100 évesről. Arról beszélt, hogy hogyan fog megváltozni a történelem menete, hogyan váltja fel a nyugat-európai/amerikai világ primátusát egy keleti dominanciájú világrend. Innentől kezdve azt magyarázta, hogy az ő sajátos, EU-ban szinte egyedülálló politikája ennek a tudásnak a birtokában értelmezendő, és ő ezt az új, akár 100 évig tartó folyamatot készíti elő úgy, hogy a végén Magyarország nyertese legyen az általa világrendszerváltásnak nevezett körülménynek. Ilyen értelemben ez nagyon bátor, profetikus előadás volt, és nagyon jól mutatta azt, hogy a miniszterelnököt most már kevésbé érdekli az, hogy mi történik Magyarországon, mint az, hogy mi történik száz év múlva a nagyvilágban.”
Ablonczy Bálint: „A 2014-es, illliberalizmusról szóló beszéddel összehasonlítva meglepő volt, hogy a 10 évvel ezelőtti beszéd nagyon a magyar jelenből nőtt ki, és problémákról beszélt: a nemzetközi összefüggések mellett szó volt a bankokról, a devizahitelezésről, az oktatásról, a magyarországi közvagyon helyzetéről, a privatizációról – még a norvég alapról is – tehát nagyon benne volt az éppen aktuális magyar helyzetben. Azt keretezte, arra adott megoldásokat, illetve azt magyarázta. A mostani beszéd lényegében a jövőről szólt, tehát a magyar jelen sok szempontból nem jelent meg benne, és nem problémákat vagy megoldásokat mondott, hanem víziókat, amelyek a dolgok természeténél fogva jóval képlékenyebbek. Az a jelenet bizonyította, hogy nem csak a miniszterelnök szakadt el a kézzelfogható magyar valóságtól, amikor Semjén Zsoltot az RTL Klub megkérdezte a kórházi légkondicionálók helyzetéről, mire a miniszterelnök-helyettes őszinte kacagásban tört ki, érzékeltetve, hogy ezek bagatell problémák. Az a benyomásom, hogy a hétköznapi problémák számukra már nem problémák, pedig a magyar valóság ezekről is szól. Tusnád persze mindig a nagyívű világmegfejtésnek helyszíne, de azok voltak a sikerült, imponáló, sokáig rezonáló beszédek, amelyek valamilyen módon szóltak a magyar valóságról. Ez a beszéd nagyon kevéssé szólt már arról.”
Baj-e, hogy az Európai Parlament kihagyta a pozícióosztásnál a két szélsőjobboldali frakciót?
Ablonczy Bálint: „A két frakcióra sok-sok millió európai szavazott egy összeurópai testületben – kicsit tehát más a megközelítés, mint egy nemzeti testületben. Ez a sok-sok millió ember ugyanúgy élt a demokratikus véleménynyilvánítás jogával, és az eddigi szokásjog szerint azért megvolt az a rendszer, hogy melyik frakció mekkora, és az alapján mennyi pozíció jár neki. Ezt fölrúgni politikai okok miatt – ez nem tesz jót az európai demokráciának. Ez a morális része. Politikai-taktikai szempontból pedig azért hibás ez a számítás, mert mindig egyszerűbb bevonni a sátorba olyanokat is, akikkel egyébként nem szeretsz együtt dolgozni, vagy nem szeretsz közreműködni, de mégiscsak szocializál az, hogy együtt vagytok. Az, hogy van egy alelnök, vagy vannak bizottsági elnökségek, akár még a patriótáknak is, az még ezt a nagyon furcsa, sok helyről összeeszkábált formációt is rákényszeríti, hogy valamilyen szinten együttműködjön a többiekkel, a többiek is együttműködjenek vele. Úgy azt a játékot, hogy »minket bántanak, mi kívül állunk, ellenünk fenekednek itt a csúnya háttérhatalmi erők«, nem tudnák eljátszani.”
Magyari Péter: „Méltányolható érv, hogy nem feltétlenül volt nagyon jó és nagyon demokratikus eljárás. Ugyanakkor többségi és ellenzéki oldal minden népképviseleti elven működő rendszerben van – önkormányzatokban, nemzeti parlamentekben. Most úgy tűnik, hogy az Európai Parlament is érvényesítette ezt a logikát. Ab ovo tehát ezt antidemokratikusnak nehéz lenne nevezni. Ráadásul az Európai Unió elég bonyolult szervezet, pont azért, hogy kiegyensúlyozzon mindenféle erőviszonyokat. És például azzal, hogy a magyar kormány képviselői a Tanácsban ott vannak, és egy csomó ügyben vétójoggal rendelkeznek, az kompenzálja a Fideszt azért, mert a parlamentben kevésbé tudja érvényesíteni az akaratát, vagy kisebb befolyása van. Tehát ha valaki otthon kormányoz, akkor valójában nagyon erős jogosítványai vannak az EU-s intézményrendszerben. Még erősebbek is, mintha az Európai Parlamentben a legtöbb bizottsági elnöki tisztséget elvinné, hiszen a Tanács jóval erősebb, mint a Parlament. Lehet teljesen jogos érveket felsorolni arról, hogy ez nem volt szép eljárás, de összességében az EU legitimációs működését és demokratikus rendszerét nem kérdőjelezi meg.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.