BÉKEGALAMB 2.0

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.08.07.

A belpolitika, jelesül a SZUH és Lánczi et. nem elterelte a figyelmünket, csak épp fontosabbnak tűnt róla morfondírozni tegnap, mint Iránról, Izraelről és Szijjártóról, de mára eljött ennek is az ideje. Ez az érdekes, hogy a futsalos mennyire gyakran kerül címlapra minálunk, amit viszont nem az indokol, hogy milyen hasznosan, kies hazánk javára sürög-forog, hanem az, mennyi kifogásolni valót találunk működésében. Nem széles jókedvünkben énekeljük meg tehát olyan gyakran, hanem országunk (s benne magunk) miatt való aggódásunk okán.

Hogy pedig mindeközben Szijjártóról olyan kép alakul ki, amilyen, azt csak magának köszönheti, mi „érdemeiből” el nem veszünk, hozzá nem teszünk, csak rögzítjük a dolgait, akárha jófajta Technokol rapid. Az utókor számára tanulságul, hogy majd miként nem lehet egy normálisabb hatalom fiának külügyminiszterkedni, a jelennek pedig azzal az üzenettel, hogy az a párt, amelyik ilyen kétes állagú embert termel ki magából és helyez magas hivatalba, nem érdemli meg a szavazatunkat. Szijjártó amúgy leginkább szégyent hoz a fejünkre. Az a baj.

Megdöbbenve és hitetlenkedve fogadta az ember tegnap a hírt, ami arról szólt, hogy Irán Szijjártóval üzente meg Izraelnek, meg fogja támadni. Ilyenkor sok év tapasztalat után anyánk fia először azt morogja, mijafasz, aztán elkezd gondolkozni, és erősen lehangolt állapotba kerül. Két okból is. Ha igaz, azért, ha meg nem, amiatt. Nem sokkal később pedig Szijjártó még meg is toldja a sztorit, amikor arról számol be, ő megpróbálta lebeszélni Iránt a háborúról, de nem sikerült, és ezen a ponton földereng Orbán békemissziója mint elrettentő példa.

Szijjártó innen nézvést nem egyéb, mint a főnöke utáni békegalamb 2.0 vagy béta verzió, ami viszont ugyanolyan haszontalan, de leginkább hamis, mint az egyes számú. Így erősen reméljük, hogy a gombáknak szól, mert, ha nem, és ez a szerencsétlen tényleg belekavart a közel-keleti buliba, annak akár rossz vége is lehet. A legszebb az egészben egyébként mindezek után, hogy a magyar (nem propaganda) sajtó is hitetlen volt, kérdéssel fordult a KM-hez, valóban Szijjártó-e a hírvivő, választ azonban nem kaptak. Azóta is frissítik a cikküket.

Mára egyébiránt mindenféle szakértők azt szakértették, hogy ez Szijjártótól egy jófajta PR-fogás, viszont akkor az értelmét keressük a gombáknak szóló üzeneten kívül. Ugyanis az a narratíva, hogy a magyar külügyes épp véletlenül iráni kollégájával beszélt, aki mondta volna neki, szóljon Izraelnek, hogy meg fogják támadni. Zavaros a sztori, de nemzetközi megközelítésből az a kérdés, Szijjártó miért kvaterkázik a terrorista állam külügyminiszterével, ha egyáltalán, illetve miért ordítozza ezzel tele a világot. Bizarr.

Értjük persze, hogy valamivel igazolni kell a saját nagyságunkat és fontosságunkat, akkor is, ha ezzel szavunk hitele kérdőjeleződik meg, röhögnek rajtunk vagy elborzadnak tőlünk. De a jelek szerint a külpolitikát vivő (és lejárató) Orbán-Szijjártó párosnak semmi sem drága, ha Putyinról van szó, mert itt is erősen föltűnik az orosz szál. Innen nézvést azonban a magyar kormány hangos Netanjahu haversága lesz kínos, mondhatnánk azt is, hogy kényes helyzetbe lavírozták magukat. Ha tényezők lennének, de nem azok egyáltalán...

ITT OLVASHATÓ