BAUER TAMÁS: VILÁGRENDSZER-VÁLTÁS?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BAUER TAMÁS
2024.08.09.

...Amióta Orbán 2010-ben másodszor is hatalomra került, kormányának intézkedései, a parlamenti többsége által elfogadott törvények folyamatosan kiváltják az európai uniós intézmények, továbbá az euroatlanti világot vezető, hasonló értékrendet követő amerikai kormány bírálatát. Magyarországon belül a 2010-es „fülkeforradalom”, melyet olykor Orbán maga is rendszerváltásként jellemzett, nyomban a hatalmi ágak közötti egyensúly felborítását, az alkotmánybíráskodás erős korlátozását, a korábbi közszolgálati média kormányszócsővé tételét és a független média visszaszorítását, a civil szféra vegzálását jelentette, szemben a korábbi „zavaros két évtizeddel”, mely formulával Orbán a magyar történelem leghosszabb demokratikus időszakát jellemezte. Az első ciklusban megvalósított közjogi átalakítást a továbbiakban a gazdasági viszonyok átalakítása, a nyugati típusú piacgazdaság klienskapitalizmussal való felváltása követte: államilag kiválasztott és közpénzből felhizlalt, Orbánt szolgáló nagyvállalkozói körrel és ugyanakkor törekvéseit szükség szerint megfinanszírozó bankhálózattal, erőteljes protekcionizmussal. Mind a közjogi, mind a gazdasági intézkedések ellentétesek voltak – és maradtak – a nyugati világ normáival, ami az Európai Unió testületeivel való folyamatos ütközésekhez vezetett. Orbán maga jellemezte szabadságharcként csatáit az uniós hatóságokkal és az amerikai kormánnyal, amivel fényesen igazolta Ungváry Rudolf ismert tételét arról, hogy a szélsőjobboldali („fasisztoid”) politikai irányzat nem más, mint lázadás a demokrácia ellen. Önkényuralmának lépésről lépésre történő felépítése nyilvánvalóan ellentétes volt a nyugati világ értékrendjével, amit ő kezdettől fogva világosan látott, és rendszeresen közli is velünk. Azt is érzékelte, hogy a kicsiny ország, melyben az „egyszer kell nyernünk, de nagyon” szándék 2010-es megvalósulásával sikerült teljhatalmat szereznie, továbbra is ezer szálon függ a nyugati világtól, a liberális demokráciák világától, s ha egymaga képvisel egy másfajta normarendszert, óhatatlanul bajba kerül. Ez volt a fő indítéka a „keleti nyitásnak”, vagyis annak a törekvésnek, hogy a nyugati világgal, kiváltképp az Európai Unióval szemben, amely a kapcsolatok fejlesztését a nyugati normarendszer elfogadásához és érvényesítéséhez köti (amire az ország tagsága fel is jogosítja), a gazdaságban és a politikában alternatívát teremtsen azokkal a viszonyokkal, amelyek Oroszországhoz, Azerbajdzsánhoz, Törökországhoz, Kínához, Iránhoz fűzik. Retorikájában mind hangosabbá vált a Nyugat hanyatlásának taglalása és a keleti önkényuralmak gazdasági erősödésébe vetett hit. Ezek az országok maguk sem demokráciák, és Magyarországtól sem kérnek számon semmi olyasmit, ami Orbánnak ellenére volna...

ITT OLVASHATÓ