Szerző: MILLEI ILONA
2024.08.20.
Félő, hogy a következő tanévben is folytatódik mindaz, ami az elmúlt tanévet is jellemezte – véli Bán Mihály. Vagyis nem csökken majd sem a tanárok, sem a diákok terhelése, nem változnak az oktatás körülményei, az alacsony pedagógusbérek és párbeszéd hiánya is ugyanúgy jellemezni fogja majd az új tanévet, ahogy jellemezte az elmúlt évet is. Szerinte a tanárok és a diákok terhelésének csökkentése lenne az az első két dolog, amit a legsürgetőbben meg kellene oldani. Ám továbbra is aggasztó, hogy több pedagógus megy nyugdíjba, mint ahányan elkezdik a pályát. A teljesítményértékelési rendszerről egyelőre senki nem tudja, mi lesz belőle, ahogy azt sem, mi lesz az új rendeletekből, a tíz órás továbbképzésből, vagy, hogy például a telefonokat ki fogja beszedni, raktározni az iskolákban.
Bán Mihály egyelőre ezeket látja az új tanév legnagyobb buktatóinak. De ez nem minden, ezért 20 pontban össze is foglalta a teendőket. Úgy véli, az oktatásban látható folyamatok miatt azonnal párbeszédet kell indítani az ágazat jövőjéről, minden érintett részvételével. Az általa közzétett 20 pontban részletekre bontva jelenik meg egy olyan javaslatcsomag, amely a pedagógusok tapasztalatain alapul, s a fejlesztés egyik lehetséges irányát jelenti. Az alábbiakban ezt olvashatják.
1. Az óvodai csoportok és az általános iskolai osztályok létszáma legfeljebb 20 fő legyen. Ez előre meghatározott esetekben növelhető, legfeljebb 25 főre.
2. Fogyatékossággal élő gyermeket befogadó tanulócsoport létszáma legfeljebb 20 fő legyen. Egy tanulócsoportba legfeljebb 2 fogyatékkal élő gyermek kerülhet. A gyermek és a tanító/tanár munkáját tanórán és tanórán kívül folyamatosan segítse szakember.
3. Intézményenként legalább 1-1 fő segítő szakember legyen pszichológusként és gyógypedagógusként; valós létszámuk a szükséges mértéknek megfelelő legyen.
4. Minden óvodai csoportban és alsó tagozatos osztályban állandó asszisztens segítse a munkát.
5. Normatív módon megállapított elegendő létszámú, intézményi alkalmazásban álló állandó adminisztratív és technikai személyzet legyen a működtetési feladatok ellátására.
6. Minden 15 gyermekenként egy szakkört finanszírozzanak (tehát egy 300 fős iskolában 20 szakkört). A szakköri létszám 10-15 fő között legyen. (A szakkörökön keresztül hatékonyan lehet érvényesíteni az ifjúságvédelmi, esélyteremtési és munkaerő-piaci szempontokat.)
7. Mind a tehetséggondozáshoz-felzárkóztatáshoz, mind a differenciáláshoz álljon az intézmények rendelkezésére órakeret és eszközkészlet.
8. Az általános iskolák 1-2. évfolyamán legfeljebb napi 4 tanítási óra; 3-5. évfolyamán napi 5 tanítási óra; a 6-8. évfolyamokon napi 6 tanítási óra legyen megtartható.
9. A tananyag mennyiségét és tartalmát a szaktanárok szakmai szervezeteinek egyetértésével határozzák meg. (A cél a nyugodt tempóban elvégezhető mennyiség legyen.)
10. Egy-egy tantárgyból évfolyamonként háromféle tankönyv(család) legyen forgalomban. A szakma válassza ki a legjobbnak ítélt hármat a pályázók közül. Ha új tankönyv jelentkezik be a körbe, és jobbnak bizonyul valamelyik forgalomban levőnél, akkor a 3-ból egyet ki kell venni, és annak a helyére kerüljön az új tankönyv.
11. A tartós könyvek-munkatankönyvek körét a szakmai szükségletek határozzák meg. A több éven át használható tartós könyvek mellé a diákoknak ingyenesen saját tulajdonba kerülő gyermekenciklopédiákat, lexikonokat adjanak ki. (A cél az olvasás megszerettetésén és az ismeretterjesztésen túl, a tankönyvet kiadók/gyártók/forgalmazók érdekeltségének megteremtése.)
12. Az általános iskolai tananyag mintegy 80 százaléka legyen közös.
A tankönyvek ezt tartalmazzák; mérés, felvételi vizsga csak ebből az anyagból legyen tartható.
13. A gimnáziumok fakultációkon, specializációkon kívüli tananyagának 80-90 százaléka legyen közös. Összehasonlító mérés, általános felvételi vizsga csak ebből az anyagból legyen tartható.
14. A szakképző iskolák közismereti tananyagának mintegy 80-90 százaléka legyen közös. A közismereti tárgyakat érintő felvételi vizsga csak ebből az anyagból legyen tartható.
15. Tekintsék át az érettségi vizsgáztatás módját. Az esetlegesen felszabaduló forrásokat az érettségi vizsgarendszeren belül használják fel.
16. Mérjék fel az oktatásügy legnagyobb gondjait. A megoldásra alkalmas, jó gyakorlatok összegyűjtése után a szakma által kiválasztott legfontosabb – néhány – jó gyakorlatot vezessék végig a rendszerben.
17. Az átalakítandó pedagógusképzés és továbbképzés készítse fel a hallgatókat az oktatásügyben jelentkező legnagyobb gondok kezelésére.
18. Gyűjtsék össze és vitassák meg a pedagógusoknak az adminisztráció csökkentésére vonatkozó javaslatait.
19. A költségvetés tartalmazzon felújítási, illetve amortizációs normatívát.
20. A szakma javaslata alapján rendezzék át a jelenlegi oktatási költségvetést. A költségvetés minél nagyobb része a tanulóhoz kötve, normatívaként jelenjen meg. A középtávú tervezéshez a statisztikai adatokból és a szakemberek tapasztalataiból kiindulva készüljön el egy „ideál-költségvetés”.
Bán Mihály szerint mára mindenki látja, hogy a nemzet felemelkedéséhez, a gazdaság fellendítéséhez a jó oktatáson át vezet az út. Az elmúlt évek történései ráirányították a figyelmet az oktatás kétségbeejtő helyzetére. A hivatalos kormányzati narratíva a munka alapú társadalom. A szakértők, gazdasági szakemberek pedig a tudás alapú társadalom felépítését tartják a siker zálogának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.