Szerző: MILLEI ILONA
2024.08.27.
.jpg)
Rétvári Bence államtitkár a tudósítás szerint, a Tihanyban tartott beszélgetésen arról is szót ejtett, a gyerekek oktatása, biztonsága, környezete, iskolája a legfontosabb dolog az életben, majd megvariálta Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas tudós sokat emlegetett és legismertebb mondását („olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája”) imígyen: ahogyan a gyerekeket nevelik a családban, majd utána az iskolában, olyan lesz a jövő. Kár volt Szent-Györgyit „átírni”, mert attól még nem lett igaz.
Az államtitkár kitért arra is, hogy a magyar közbeszéd sajnos lehúzza az iskolákat, majd felhívta a figyelmet: le kell szokni arról a divatról, hogy aki dicsér valamit a magyar oktatásban, aki jót mer mondani, azt megvetik.
Én ugyan nem hallottam, hogy megvetnék azokat, akik jót mernek mondani az oktatásról, azt viszont igenis hallottam, hogy sokan visszautasítják azokat a mondásokat, amelyek szerint kiváló a magyar oktatás. Egyelőre ugyanis egy nagy hazugságnak tűnik az egész.
A megvetés a hazugságnak szól, ami már az első pillanattól nyomon érhető. A 2010-ben megalakult Fidesz-kormány volt ugyanis az, amely Orbán Viktor ukázára Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár segítségével és közreműködésével kijárta, hogy az addig működő, „a gyermek mindenek feletti érdeke” alapvetés helyett az legyen az irányadó, hogy „az oktatás nem szolgáltatás, hanem szolgálat”.
Olyan is lett. Ennek köszönhetően alakulhatott ki a korai szegregáció, az, hogy az iskola világát is kettéosszák, az elitére, amelyet a „magabíró” szülők saját pénzükből különórák megfizetésével tartanak fenn, és az összes többiére, akik pénz híján csak a legalapvetőbb dolgokat képesek elsajátítani, ráadásul ennek megfelelően alakul majd az életük is, ők lesznek az elit majdani szolgái. Vagyis az iskola egyszerűen elvesztette a társadalmi felemelkedéshez szükséges mobilitás megadásának lehetőségét. Hiába is állította az államtitkár, hogy az oktatás fontos feladata többek között a társadalmi különbségek csökkentése, amit azután azzal „fejelt meg”: de nem lehet minden iskolán kívüli társadalmi probléma megoldását a tanároktól várni. Nem is a tanároktól kell azt elvárni, hanem az oktatáspolitikától!
Csakhogy, sajnos a magyar oktatáspolitika jelenleg nem ilyen. Persze, igyekszik propagandával ellensúlyozni ezt a tényt, és eltagadni azt is, hogy az iskolák autonómiájának elvesztése vezetett a nagy fokú pedagógushiányhoz. A most induló tanévben mintegy 16 ezer pedagógus hiányzik, és a legrátermettebbek vagy önként hagyták el a pályát, vagy kirúgták őket. Az iskolák állapotáról most nem is beszélünk. Milliószor megírtuk, elmondtuk már ezeket a gondokat, de nem találtak értő fülekre...
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.