Szerző: KERTÉSZ ÁDÁM
2024.08.15.
Pár napja jelent meg egy cikk arról, hogy a józsefvárosi szakrendelőnél kígyózó sorok állnak, hogy időpontot kapjanak ultrahangra. A szigetszentmiklósi szakrendelőben például kardiológiára és ortopédiára már elfogytak az idei dátumok. A MOK információi szerint ez mennyire jellemző és tömeges, hogy a kritikus szakrendelésekre akár fél évnél is tovább kell várniuk a betegeknek?
Sajnos jellemző és egyre jellemzőbb lesz. Vannak olyan szakterületek, ahol nagyon nehéz ellátáshoz jutni. Ilyen még a pszichiátria, ne adj isten, a gyermekpszichiátria, ahová nagyon nehéz bejutni, mert nagyon kevés helyen lehet egyáltalán hozzáférni az ellátáshoz. Az pedig, hogy a beteg esetleg közgyógyellátás keretében pszichoterápiához jusson, ne csak gyógyszeres kezeléshez, a közel lehetetlen kategóriájába esik. Ez egy régóta létező és egyre inkább jellemző probléma.
Mindig ilyen rossz volt a helyzet, vagy csak az utóbbi években nőttek meg a várólisták, az előjegyzési idők?
Sosem volt rózsás, de jelentősen romlott az utóbbi években, részben a koronavírus-járvány utáni magunkhoz térésnek, részben a magyar egészségügy általános és egyre fokozódó alulfinanszírozottságának köszönhetően, de szerepe van benne a magánellátók térnyerésének is. Összetett a probléma. A szakrendelésekről könnyebb elszipkázni az orvosokat a magánellátásba, mert ezek a rendelések jól magánosíthatók. Ennek következtében vannak területek, ahol jóval kevesebb az orvos. A létszámhiány köszönhető annak is, hogy elöregedik az orvostársadalom, ezen belül a szakrendelőkben dolgozó kollégák is egyre korosabbak, egyre többen mennek nyugdíjba, és nem biztosított az utánpótlásuk. És végül, ne tagadjuk le, a hosszú előjegyzési idők kialakulásában sajátos módon az orvosi béremelésnek is van szerepe. Régebben ezeket a szakrendeléseket gyakran olyan orvosok biztosították, akiknek volt főállásuk máshol, mondjuk egy kórházban, egy sebészeti osztályon, és emellett keresetkiegészítésként heti néhány délután elmentek egy szakrendelőbe. A tisztességesebb orvosi fizetések mellett már nincs szükség harmadik, negyedik állásra; részben ez okozza, hogy beszűkülnek a kapacitások.
Tehát akkor a forráshiány és a létszámhiány a két fő ok. Van más is?
Ami még mindenképpen hozzájárul, az a szervezettség hiánya. Nem egyenletes az ellátottság az országban, vannak rendelők, ahova relatíve könnyebb bejutni, és vannak olyanok, ahol nagyon hosszú sorok állnak, ugyanakkor nem elég hatékony még a betegek átirányítása egyik helyről a másikra. Erre lenne jó a most bevezetett járóbeteg-irányítási rendszer, az Egészségablak funkció. Ez remélhetőleg hoz majd némi javulást, de van még rajta mit fejleszteni. Illetve idetartozik az is, hogy az egészségügyi ellátást inkább igénybe vevő, idősebb korosztály nincs felkészülve arra, hogy online foglaljon magának időpontot.
A betegek számára milyen következményekkel járhat egy féléves várakozás szakrendelésre? Szakmailag mennyire elfogadható, tolerálható ez a helyzet, hol jelenti a legnagyobb problémát?
Ahol nagyon fontos az időfaktor, azok elsősorban az onkológiai, hematológiai betegségek. Ezek gyanúja esetén ha valaki nem jut el időben kivizsgálásra, nem jut hozzá az ultrahanghoz, képalkotó vizsgálathoz, vagy ha mégis, akkor nagyon hosszan elhúzódik a leletezése, az a hátralévő években mérhető hátrányt jelent a beteg számára, ront az életkilátásain. Ha röviden akarok fogalmazni, akkor ezekben az esetekben a várakozásba akár bele is lehet halni. Egy új szemüveg felírására várni ehhez képest inkább csak kellemetlen, de a fél-egy éves várakozás igazán sehol sem lenne tolerálható...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.