A MAGYAR TÁRSADALOM HANYATLÁSA: EGYRE KISEBB ÖNÁLLÓSÁG, EGYRE NAGYOBB FÜGGŐSÉG

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: SZERBHORVÁTH GYÖRGY
2024.08.09.

Valuch Tibor kilenc éve publikálta A jelenkori magyar társadalom története c. kötetét, ezt akkor „Lejtmenetben” címmel recenzáltuk. Az egyébként történész szerző most folytatta, kibővítette társadalomtörténeti munkáját, hasonló struktúrában, 9 tematikus fejezetben tekintve át az országban uralkodó állapotokat.

A témák: demográfia, térbeliség, kisebbségek és etnikumok határon innen s túl, társadalmi rétegződés és mobilitás, társadalmi rétegek (elit, közép és alsó), politika (választások, aktivitás), közgondolkodás és értékek, szociális viszonyok és deviancia. És az utolsó fejezetben közép-európai összehasonlításban – a szintén EU-tag Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával – elemzi a helyzetünket. Szpojlerveszély: amiben rosszabbnak lehet lenni, abban rosszabbak is vagyunk.

Az előző kötet is elmehetne tankönyvnek összefoglaló jellege és mély, de közérthető elemzése miatt – már ha mernék mindezt így okítani a tanárok a felmondás veszélye nélkül. És noha az előző kötet a második Orbán-kormány első ciklusának idején, azaz a 2010-es évek első felében íródott, a szerző már ott is elég kritikus volt.

Valuch Tibor: Honnan hova? –Társadalmi változások Magyarországon a késő kádárizmustól az illiberalizmusig – közép-kelet-európai összehasonlításban
Kronosz, 2024
411 oldal, 6500 Ft

Az új kötetben pedig nem is tehetett mást, mint hogy még inkább bírálóan szóljon ki a tudós köpönyege alól, így például világosan és sokoldalúan mutatva be azt is, hogy mit jelent az illiberalizmus, és mit is eredményezett ez a politikában, a gazdaságban, az oktatásban stb. Némi hiányérzetünk talán csak azért lehet, mert a mindennapi életről alig szól (bár más munkáiban igen), vagy a digitalizáció hatásáról, például hogy a hagyományos kulturális elitet leváltja(-e?) az új celeb-„kultúra” elitje (anyagilag különösen).

Mert tíz éve ők még kevésbé voltak ennyire érzékelhetők, a hatásuk meg egyre nagyobb, akár a politikában (ld. a kegyelmi botrány utáni Hősök-téri tüntetést, ami a könyv megjelenésekor a pártpolitikai színteret is seperc alatt átrendezte – bizonyítva, milyen nehéz mindig naprakész könyvet írni e témákban). De a Covid-19 járvány hatásáról sem esik túl sok szó a kötetben, pedig ezek a témák kétségkívül a politikán innen s túl is igen mélyen befolyásolták a társadalom állapotát. No persze, mindent nem lehet megírni. Egyébként is, szomorúságra így is van épp’ elég okunk.

Szóval, közvetlenül Orbán tusványosi, minden idők egyik legzagyvább politikai beszéde („programja”) után, kánikula, nyári szabadság ide vagy oda, üdítő volt olvasni egy összefüggő könyvet, társadalomtörténeti elemzést arról, mi is történt a magyar társadalommal a késő Kádár-kor áporodott időszakától kezdve a rendszerváltás néminemű reménykedése után az illiberális ámokfutásig, az ország egyik összeroppanásától az újabb hanyatlásig.

Legalábbis az én rövid, egymondatos értelmezésemben, hiszen Valuch Tibor jóval árnyaltabb képet fest az állapotokról. Hiszen az utóbbi kb. negyven év aligha írható le egyöntetű fejlődésként (mínusz „elmúltnyócév”) vagy épp zuhanásként, politikai ízléstől, opciótól függően...

ITT OLVASHATÓ