SZIGONYPUSKA AZ OLVASÁSÓRÁN

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.07.22.

„A gyermek vadásznap nem gyilkosképző” – horkant fel egy közleményben az Országos Magyar Vadászkamara, miután a szemére vetették, hogy márpedig az. Gusztus dolga, ki minek tartja, amikor a közjószágokat íjjal és légpuskával tanítják lőni, illetve, amikor – akárha sok kicsi Semjén – egy elejtett őz teteme mellett fotózkodnak, vagy fotózzák őket. Mi soha nem vetemednénk arra, hogy a közhangulatnak megfelelően, hogy amint tőlük elhangzott, Hitlerjugendnek nevezzük a vadásztábort, de az ízlésünknek nem igazán felel meg.

Mint ahogyan az sem, hogy a kamara azon indoklását hallgassuk, miszerint ez az egész arra szolgál, hogy a közjószágok „objektíven tájékozódhassanak a természetről, az állat- és növényvilágról, az ökológia működéséről és az ember felelős szerepéről a fenntartó természetkezelésben”. Ehhez túl sokat hallgattuk Hobó Vadászat című albumát, s bár nem abból tanulva, de ízlésünket és világlátásunkat igazolva látva általa, ezt az egész táborosdit nagyon jól el tudjuk helyezni a NER-ben, így hangulatunk ennek megfelelő.

Beleilleszkedik a honvédelmi táborok, a hazafias nevelés, a mindennapos testnevelés, a hittan, s mindama „tantárgyak” körébe, amelyekkel gyermekeinket valami száz éve is avítt világlátásra dresszírozza a rendszer. A dolog komplex, s ha a vadásznap nem is „gyilkosképző”, viszont babazsúr sem, így, ha szülők volnánk, nem szorgalmaznánk szemünk fényét, hogy ilyenekkel töltse a nyarat. De ha már íjjal lőni tanulnak a cseperedő kisdedek, sokkal fontosabb e szempontból az a tervezett BM regula, hogy mit nem vihet az iskolába a gyerek.

Például felajzott íjat sem. És még sok már érdekes egyebet, amit mindjárt fölsorolunk, s ami listából majd kitetszik, a BM (élén Pintér et.-sal) hogyan képzeli az iskola működését. Mintha ott hadseregek, de minimum egymás életére törő bandák tanulnák a betűvetést, mert hová is tehetnénk azt a szabályt, hogy a hatéves gyerek nem vihet a tízórais zacsijában az olvasásórára szigonypuskát. Vagy elektromos sokkolót, ugye, s mielőtt azt hihetnénk, ez a Kázmér megőrült, mentségemül el kell mondanom, még nem. Majd később. Aztán.

De ha már így felcsigáztam az érdeklődést, akkor nem hagynám parlagon, és iderakom a tételes listát, mit nem vihet az iskolába szemünk fénye, mert egészen meglepő tételek szerepelnek benne. Íme: 8 cm szúróhosszúságú vagy vágóélű szúró- vagy vágóeszköz, dobócsillag, rugóskés, felajzott íj, szigonypuska, parittya, csúzli, ólmosbot, gázspray, elektromos sokkoló, mechanikus vagy elektromos zárnyitó szerkezetek, alkohol, dohánytermék, energiaital, kábítószer. Merengjünk el ezen egy kicsit, és nyugodjunk le, ha épp csúnyát szeretnénk mondani.

Mindebből kitetszik Pintér Sándor és az iskolák viszonya, ezen túl azonban az ember, miután a levegőkapkodással felhagyott, még azt az erős késztetést is le kell győznie magában, hogy ebből humoreszket írjon, pedig nagyon bővérűt lehetne. A helyzet azonban annál súlyosabb, mint hogy viccelődjünk rajta, mert ott vagyunk, mint a fentebbi vadásznapnál, amikor nem ölni tanítottak, most meg az vetül fel, minek nézik ezek a gyereket, hogy például szerintük elő kell neki írni, hogy iskolába menet hagyja otthon az elektromos sokkolóját...

ITT OLVASHATÓ