Szerző: SZÉKY JÁNOS
2024.06.28.
Az egyik, hogy az Eurostat legújabb jelentése szerint Bulgária is megelőzte Magyarországot a háztartások tényleges fogyasztásának listáján, a magyarok tehát átlagosan a legszegényebbek az Európai Unióban. (Mindez úgy, hogy az államadósság nálunk 76, a bolgároknál 33 százalék, az állami kiadások aránya pedig nemhogy a bolgárnál, de még a németnél és a svédnél is nagyobb, azaz elvileg az adófizetők és a külföldi hitelezők/segítségnyújtók világsok pénze szóratik ki az ablakon.)
A másik hírcsomag lapzártáig legérdekesebb darabja az, hogy az EU talált egy jogi kiskaput, amivel megkerülheti Magyarország vétóját az Ukrajnának szánt fegyvervásárlásban, ezzel összefüggésben jegyezte meg Josep Borrell, hogy az egész azt mutatja, milyen szoros a kapcsolat Budapest és Moszkva között. Korábban Giorgia Meloni olasz miniszterelnök hasonló meggondolásból, könnyed eleganciával utasította vissza Orbánt, aki bevitte volna a Fideszt az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójába (ráadásul nyíltan vállalja a szerepet, hogy a konkurens Kína eladósodott, azaz lekötelezett kereskedelmi ügynöke legyen az európai piacon).
„Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok” – figyelmeztette Orbán Viktor a külföldi diplomatákat 2011-ben, és kövessük intését mi is. Mond mindenfélét, de Magyarországból mostanra az Európai Unió szegényházát csinálta, a nemzetközi színtéren pedig szégyellni való rongyot.
Egészséges országban ez annyit jelentene, hogy a kormányzás totális csőd. Egészséges (= demokratikus) országban a kormány belebukna. Magyarországon lényegében meg se kottyan. Az első olyan országos választáson, június 9-én, ahol a publikum értékelhette a kormányzat aktuális teljesítményét, a Fidesz–KDNP tizenkét százalékkal több szavazatot kapott, mint 2019-ben, és arányos rendszerben több mandátumot szerzett, mint az ellenzék együttvéve. Ez az eredmény országgyűlési választáson elég volna az újabb kétharmadhoz. Nemcsak a Nézőpont Intézet mondja, hanem tény, utána lehet számolni.
De abban az elméleti esetben, ha a magyar közvélemény kellően nagy százaléka érzékelné is, hogy mennyire pocsék a kormányzás, vezethetne vajon az a kormány bukásához? Hát nem. Először is, mert Magyarországon sem a közvélemény, sem a többi párt, sem pedig a saját párt konkurens tényezői nem kényszeríthetnék a kormányfőt arra, hogy lemondjon. A közvélemény olyan mélységig van manipulálva, amilyen demokráciában nem lehetséges; a parlamenti ellenzék tehetetlen statiszta egy csicsás díszletben; a kormányzó párt meg vezérelvű, s a vezér gondoskodott róla, hogy ne legyen semmilyen, saját támogatással bíró konkurenciája. Különben miért is lenne, ha a vezető klikk a maga – kit érdekel az ország? – szempontjából sikert sikerre halmoz. Konkrétan: mivel Orbán Viktor célja a hatalom szilárd megtartása és a vagyonfelhalmozás, és ezt nem veszélyezteti az ég egy világon semmi, nincs oka rá, hogy olyan apró működési zavarok miatt lemondjon, mint a nép anyagi tengődése és az ország förtelmes erkölcsi lerongyolódása. (A szellemi lerongyolódás egyenesen a hasznára van a vezetőnek.) Előrehozott választásoknak az ő szemszögéből semmi értelme, kivárhatja 2026-ot, és mivel a választási törvény kétharmados, neki pedig kétharmada van, még idejében úgy módosíthatja a szabályokat, hogy azok neki kedvezzenek. Az ellenzék meg tehet neki egy szívességet, ahogy a múltkor is tett, amikor zokszó nélkül elfogadta a 2020. decemberi törvénymódosítást, és a következő tizenöt hónapban ehhez igazította cselekvését, összefogott mindenben és mindenáron, a pártok feladták párt mivoltukat, hozzájárulva saját tönkretételükhöz.
E művelet eredménye meg is mutatkozott a mostani EP-választásokon. A kormány semmilyen hibás, sőt bűnös szakpolitikába nem tud belebukni, mert ilyen a rendszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.