PÓTA GYÖRGY: HA NEM SZAKAD MEG EZ AZ ÖRDÖGI KÖR, FELMORZSOLÓDIK A HÁZI GYERMEKORVOSI ELLÁTÁS

SZABAD EURÓPA
Szerző: KERTÉSZ ÁDÁM
2024.07.01.

Amíg nincs utánpótlás, addig nem lehet változtatni a dolgokon, de amíg nem lesznek látható változtatások, addig nem jönnek a fiatalok – ez az ördögi kör jellemzi a házi gyermekorvosi rendszert Magyarországon Póta György házi gyermekorvos szerint, akit a Semmelweis-nap alkalmából kérdeztünk. Szerinte az októbertől Budapesten is megvalósuló új ügyeleti rendszer akár hatalmas káoszt is okozhat a gyerekek ellátásában, de egyelőre nem tudni, hogy változtatnak-e a vidéken bevezetett szabályokon.

Miért akart orvos lenni, hogyan indult a pályája, és milyen volt akkor az egészségügyi rendszer a maihoz képest?

Emberekkel akartam foglalkozni, hogy folyamatosan személyes kapcsolatban legyek emberekkel, én csak így érzem jól magam. Műszaki családból származom, nagyon eltérő voltam a szüleimtől. Eleinte csak annyit tudtam, hogy emberekkel akarok foglalkozni. Nem akarok utólag hazudni, a gyógyításról akkor még semmit sem tudtam. Voltak rokonok orvosi pályán, tetszett, amit csináltak, például a tanári pályához képest az sokkal közelebb állt hozzám. A gimnáziumi évek alatt dőlt el, hogy gyerekekkel akarok foglalkozni. A mai napig sokkal nehezebben találom meg a hangot a felnőttekkel, mint a gyerekekkel. Most nyilván nem a szülőkre gondolok, mert ők a mi szakmánkban tulajdonképpen transzferek a gyerekhez, de a felnőttekkel, főleg az idősebbekkel szemben sokkal nehezebben találom meg a jó hangot.

Ezt valahogy megéreztem 16-17 éves koromban. Ezt a két dolgot tudtam, aztán ennek megfelelően felvételiztem. Abban az időben húszpontos felvételi rendszer volt. Ha sokan voltak 18,5-19 pont körül, mint én is, akkor nem vettek fel mindenkit, mert nem volt annyi hely, de volt egy olyan lehetőség, hogy ha kilenc hónapig dolgozik valaki az egészségügyben valamilyen fizikai munkát, akkor a következő évben nem kell újra felvételiznie. Ez volt az előnye, de nem jelentett biztos bejutást ez sem, mert nőhet a ponthatár.

Elsőre nem jutottam be, ezért én is ezt az utat választottam, a Heim Pál kórházba mentem műtősfiúnak. Aztán a következő évben felvettek, de az egyetem alatt is maradtam ott dolgozni. Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy amikor végeztem, már csaknem hét éve dolgoztam a kórházban, ismertem mindenkit, így tudtam állást szerezni. Azon nagyon szerencsések egyike vagyok, aki fővárosiként Budapesten kapott házi gyermekorvosi állást az egyetem után.

Hogyhogy egyből az alapellátásban kezdett mint házi gyerekorvos?

A kórházban a sebészeten kezdtem, mert akkor úgy gondoltam, hogy egy férfiember sebész lesz. Sajnos a jóisten két bal kézzel áldott meg. Segítőkész kollégáim, mentoraim – akikre nagy hálával gondolok – elmondták, hogy nem sebésznek kéne mennem, mert az nem nekem való, hanem inkább olyan területet válasszak, ahol a fejemet kell használni, nem a kezemet. Így lettem gyerekorvos, gyerekgyógyász, és nem gyereksebész. De azért is mondom el ezt, mert abban az időben – és ezzel áttérnék a kérdés második felére – még sokkal nagyobb presztízse volt a gyerekorvoslásnak, mint ma, legalábbis én így érzem...

ITT OLVASHATÓ