Szerző: DIPPOLD ÁDÁM
2024.07.20.
– foglalta össze Tolnai Lajos Új föld, új szerencse című könyvében a telepesek reményeit.
A telepesek a regényben Porvárra érkeztek, Magyarország egy földrajzilag meg nem határozott pontjára, de valójában lehetett tudni, hogy hova: Budapest 8. kerületének Tisztviselőtelepre. A városrész határait ma az Orczy út, a Vajda Péter utca, az Üllői út és a Nagyvárad tér egy-egy oldala jelöli.
A lakógyűlésen aztán kiderült, hogy az új lakók mi mindent akarnak: templomot, kaszinót, társaséletet és iskolát, nagyobb és szebb házat, parkot, árnyas fasorokat. Mindez meg is lett, méghozzá a valóságban. Tolnai regénye a józsefvárosi Tisztviselőtelepről szól, a szereplőket pedig valós személyekről mintázta, akik annyira megsértődtek rajta, hogy az eredetileg a Pesti Naplóban, 1888–1890-ben folytatásokban közölt mű önállóan csak 2018-ban jelenhetett meg.
A tisztviselők, akik a jelek szerint nem örültek a gúnyos ábrázolásnak, még küldöttséget is menesztettek a Pesti Napló szerkesztőségébe, hogy meggátolják a folytatásokat – őket Tolnai egy külön vezércikkben (Nem fog megjelenni!) csúfolta ki. Bár indulásakor a tisztviselőtelep terve igen ambiciózus volt, és tulajdonképpen sikeresnek is tekinthető (amiről Gaál Mózes, helyi lakos, az itteni Széchenyi István Gimnázium első igazgatója a telep első 25 évéről szóló könyvében is beszámolt), nemcsak Gaál, hanem Rezső téri (mára a teret átkeresztelték Szenes Iván, illetve Magyarok Nagyasszonya térre) lakosként Tolnai is jelen volt a kezdeteknél – ahol pedig az iskolaigazgató csupa sikert látott, ott az író a fiktív Porváron nepotizmust, uzsorázást, tolvajlást és hanyatló erkölcsöket festett le. Ami azt illeti, a kötet annyire kiverte a biztosítékot, hogy a tisztviselőtelepiek nemcsak 1892-ben, hanem a könyv 2018-as bemutatásakor is felháborodtak rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.