2024. július 21., vasárnap

LENGYEL LÁSZLÓ: OLY KORBAN ÉLTEM ÉN E FÖLDÖN… – DONÁTH LÁSZLÓ EMLÉKÉRE

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2024.07.21.


Rossz korban élt. Rosszkor született 1955-ben – apja két börtönbüntetése között. Rosszkor nőtt fel – száműzetésben. Rosszkor volt fiatal, majd felnőtt férfi. És amikor a jónak látszó rendszerváltás szele felkapta, szinte azonnal földhöz is csapta.


Nehéz volt számára, mert szinte elérhetetlen magasságba helyezte a mércét, hogy apjának, Donáth Ferencnek, sok-sok kudarca és szenvedése mellett – három rendszer, a Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-rendszer börtönét járta meg – történelmi súlyú teljesítménye volt. Aligha jött volna létre nélküle a Márciusi Front, stratégiai jelentőségű volt részvétele Nagy Imre 56-os mozgalmában, és végül, soha nem születik meg az ellenzéki mozgalmak csúcstalálkozója 1985-ben, ha ő nincs. Rossz és rosszabb korokban tudott nemcsak ellenállni, hanem az ellenállás intézményeit építeni. Donáth Ferenc, ahogy a távol közeléből láttam, az 1980-as években képes volt meghallani a kor dialógusát, sőt, úgy hallani a kort, mint egy dialógust, amelyben nemcsak az egyes szólamokat, koreszméket és cselekvéseket lehet és kell észre venni, meghallani, hanem az egyes szólamok dialogikus kapcsolatát, kölcsönhatását és kölcsönviszonyát is. Fia egész életében apjának azzal a szellemével küszködött, amely teljesen különböző értékrendű, érdekű, érzelmű és értelmű emberek és csoportok összeültetésére, párbeszédre és együttműködésre késztetésére volt alkalmas: bár úgy tudnám összehozni az embereket, ahogy az apám – evangélikus lelkészként, értelmiségiként, baloldali politikusként. Donáthként – mert a „donáthságra” születik az ember. Meg volt áldva és verve a „donáthsággal”. Bármit tégy, félig már meg vagy csinálva. Akár akarod, akár nem, beleszülettél a „donáthsággal” a forradalomba, az Ady-elkiáltotta kurucságba, az embert próbáló embergyűjtésbe. Lázadásként vagy sem, a fiú külön magára vette az Ótestamentum Istenének, egy haragvó, próbára tevő, prófétálásra küldő Istennek is a terhét.

Az apa vegyítette magában a patrícius és a plebejus erkölcsi tekintélyt. A patrícius tekintély válsághelyzetekben erkölcsi tőkét gyűjt, erkölcsi szabályokat alkot, mond, rögzít – inkább értelmi, mint érzelmi, inkább jogszerű, mint szokás alapon –; nem úgy dönt, ahogy mi, nem osztja a közösség előítéleteit, hanem mer döntéseinkkel szembe menni, előítéleteinket lerombolni. Donáth Ferenc ismerte és magába építette a bibói magatartást. De öregkorára volt benne a plebejus erkölcsi tekintélyből is – a helyesnek és hitelesnek elfogadott magatartás és vélemény kimondása a mindennapi élet döntéseiben, a pater familias bölcsessége; akitől, ha személyes tanácsot kérnénk, megértene, és megfogadni érdemes tanácsot adna, s ha ítélkezni hívnánk, elfogadnánk az ítéletét. Donáth Ferencnek ezt a plebejus erkölcsi tekintélyét Göncz Árpád vitte tovább. Mindebben benne volt: a kossuthi ellenállás és a deáki kiegyezés erkölcsi univerzuma – mennyire hiányzik ez ma...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.