Szerző: MILLEI ILONA
2024.07.22.
Nézzünk egy alapesetet. Korábban, több évtizeddel ezelőtt, a tudás forrása a pedagógus és a könyv volt. Nem a tankönyvek, hanem a könyvek. Ma már ez nincs így. Ha mondok valamit egy gyereknek, ő annak pillanatok alatt utána tud nézni, és azt mondja: tanár úr, ez nem így van. Ha úgy gondoljuk, hogy nincs igaza, akkor nem üvölteni kell vele, hanem el kell magyarázni neki, hogy nézze meg, milyen forrást használt, megtanítani a forráskezelés, forráskritika helyes módjára. Csakhogy a lexikális tudással agyonzsúfolt Nemzeti alaptanterv mellett nem nagyon van erre lehetőségük a pedagógusoknak. Pedig ezt kellene tennünk. Ezeknek a gyerekeknek már nem tudásátadásra van alapvetően szükségük, hanem arra, hogy a pedagógusok egyfajta tutor, mentor szerepet töltsenek be mellettük. Segítsék őket eligazodni a világ, és főleg az internet rejtelmeiben. Az ismeretek nagy részét ők már onnan össze tudják szedni. A pedagógusnak rendszerezni kellene, az összefüggéseket kéne megmutatni és megbeszélni azokat a gyerekekkel. „A katedrára fölállok, és én vagyok, aki 45 percig hintem az igét” attitűd ma már teljesen életidegen az alfa generációtól. Egyébként épp most kaptuk meg a Belügyminisztériumtól azt a „zseniális” jogszabály-változtatási javaslatot, amely megtiltaná a telefonok és mindenféle elektronikus eszközök használatát az iskolákban. Ez egy teljesen rossz válasz a problémára. Azt hiszik, a tiltás a könnyebb út, csakhogy ettől nem fog jobban működni a magyar oktatás. Az eszközök helyes használatát kellene megtanítani. Ha a 2016-ban elfogadott Digitális Oktatási Stratégiában megfogalmazottak szerint – ami egyébként egy jó szakmai anyag – elkészülnének a valódi digitális tankönyvek, és azokat applikációra kifejlesztenék, az hasznosabb lenne, mint az oktatásirányítás mostanában kiadott tankönyvei. Ezek az egyentankönyvek teljesen használhatatlanok. Ehelyett interaktív módon, a saját felületükön kellene gyerekeket lekötni. Így játszva tanulnának, szereznének meg információkat, akár lexikális tudást, akár készséget, képességeket, kompetenciákat. Errefelé kellene haladni a XXI. század első negyedéhez közelítve, és nem az örökös tiltással visszatérni a XVIII., XIX. századi poroszos, tekintélyelvű oktatáshoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.