FORGATÓKÖNYVEK HÁBORÚJA – ZAJLIK OROSZORSZÁG KIVÉREZTETÉSE, LASSABBAN A VÁRTNÁL, DE EGYRE KEGYETLENEBBÜL

NÉPSZAVA
Szerző: KISS ANDREJ
2024.07.07.

Vlagyimir Putyin olajeladásokból származó bevételi infúzióját most zárják el úgy, hogy az amerikaiak még nem is élesítették a legfőbb fegyverüket. Az Egyesült Államok Szaúd-Arábiával összefogva még őszig bedöntheti a kőolaj világpiaci árát. A két szövetségesnek ebben nagy a gyakorlata.

Egyre több a bizonyíték, hogy Oroszország nem az ukrán fronton akarja megnyerni a háborút. A 2022. február 24-én indított konfliktus kezdeti kudarca nyomán néhány hónap alatt kiderült, ahogy a támadó, úgy a védekező fél sem reménykedhet a harci cselekmények gyors lezárásában. Világossá vált: a birodalom serege egyáltalán nem a világ második hadereje. Az ukránok ugyancsak megleptek mindenkit. A moszkvai propagandában azóta is hevesen bohócozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem menekült el, hanem az ellenállás élére állt. Az ország lakossága pedig belekapaszkodva az utolsó reménybe, a haza védelmére kelt.

Az azóta eltelt két és fél év alatt minden a feje tetejére állt. Megváltozott az egész világ. Egyedül talán csak az ukránok kezdeti céljai nem változtak. Túlélni és megadni Ukrajnának az esélyt a megmaradásra. Mindenki más újragondolta, van aki többször is, hogy mit akar elérni.

Oroszország, az első hetek hazudozása után áttért a „minket belekényszerítettek, mi csak megelőztük azt, hogy bennünket megtámadjanak”, történelmileg sokszor kipróbált, alternatív valóságépítésbe. Vlagyimir Putyin makacsul kitart eredeti, győzelmi vágya mellett. Fel is sorolta, hogy mik a feltételei, melyik négy régiójáról kellene végleg lemondania Ukrajnának a békés rendezésért cserébe. Moszkva béketervként ismertette javaslatát, pedig nem volt az. Csak annyi történt, hogy az agresszor kapitulációra szólította fel a kijevi vezetést. Az elfoglaltnál is nagyobb területek átadásán túl, Ukrajnának olyan feltételeket kellene elfogadnia, melyekkel lemondana az önálló, független államiságáról. Olyan hatalomnak szolgáltatná ki magát, amelyik felrúgott minden korábbi megállapodást. A már unalomig emlegetett Budapesti Memorandum aláírójaként Oroszország is vállalta, hogy az átadott atomtöltetekért és hordozóeszközökért, rakétákért cserébe megvédi Ukrajnát, ha támadás érné, vagy bárki fenyegetné. Hogy mi történt azóta, azt pontosan tudjuk. Bőségesen megkapta a világ a bizonyítékot arra, hogy mennyire lehet megbízni Putyinban.

Természetes, hogy mindenki a háború befejezésének fontosságáról, a vágyott békekötésről beszél. Ám eközben érthető felháborodás fogadja azt, amikor a támadó fél az áldozatot, a túléléséért küzdőt vádolja. De ez nem elég a Kremlnek és a putyini világlátással azonosulóknak. Bizonyára sokaknak cseng ismerősen a „háborúpárti Brüsszel, háborúpárti NATO, háborúpárti baloldal” felsorolás.

Ebben a nagy zűrzavarban üdítő színfolt Orbán Viktor régóta várt kijevi látogatása. Már maga a találkozó ténye is jelentős haladás, és megadja az esélyt a két fél ellenséges viszonyának az enyhítésére. Ennél többet azonban ne várjunk, a háború és béke ügyében egy másik asztalnál, a nagyok döntenek...

ITT OLVASHATÓ