EGYIPTOM, PAKISZTÁN ÉS ARGENTÍNA ÚTJÁRA LÉPETT A MAGYAR KORMÁNY A KÍNAI HITELFELVÉTELLEL

G7.HU
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2024.07.30.

A múlt héten derült ki az Államadósság Kezelő Központ beszámolójából, hogy Magyarország április 19-én egymilliárd euró értékű hitelt vett fel három kínai állami banktól, a Kínai Fejlesztési Banktól, a Kínai Eximbanktól és a Bank of Chinától, hároméves futamidőre. A hitelfelvétel céljáról Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter azt mondta, a pénz „beépül az állam finanszírozásába, úgy vettük fel, hogy főként infrastrukturális fejlesztésekre mennek”.

Ugyan Nagy és a kormány más tagjai már jó ideje tömjénezik a kínai gazdasági kapcsolatok előnyeit, a kínai állami bankrendszertől való hitelfelvétel több szempontból is meglepő. Egyrészt alapesetben Magyarország számára a banki hitelnél jóval kedvezőbb feltételrendszerű források is rendelkezésre állnának infrastrukturális és energetikai beruházások finanszírozására: az európai kohéziós forrásokból és a jelentős részt az energetikai átállást támogató NextGenerationEU gazdaságélénkítő csomagból vissza nem térítendő támogatások állnak rendelkezésre, és az európai fejlesztési bankok (például az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) is a piacinál jobb feltételekkel nyújt kölcsönöket.

A probléma persze, hogy ezen források jelentős részét az Európai Bizottság jogállamisági aggályok miatt blokkolta: a jelek szerint a magyar kormány a jogállamisági kérdések rendezésénél hatalmi érdekei szempontjából előnyösebb megoldásnak tartja, ha jóval drágább, cserébe a politikai feltételektől mentes (illetve eltérő politikai feltételrendszerű) kínai forrásból próbálja kiváltani az uniós pénzt.

Másrészt Nagy a pénz állami finanszírozásba való beépülésére vonatkozó megfogalmazása alapján úgy tűnhet, hogy a magyar állam a korábbi, konkrét projekteket fedező kínai hitelekkel szemben most részben folyó kiadásai finanszírozására és a költségvetési hiány betömésére vette fel a jelentős összeget.

Ez azért meglepő, mert

a Magyarország fejlettségi szintjén lévő országokra nem jellemző, hogy kereskedelmi banki hitelekkel finanszírozzák magukat,

hiszen a nyílt piacon való kötvénykibocsátással jellemzően jobb feltételekkel tudnak pénzt szerezni. Különösen igaz ez a kínai hitel esetében: korábbi hitelszerződések adatai alapján a kínai állami bankok kvázi államközi hitelezése szigorú feltételek mellett zajlik, és legfeljebb azon fejlődő országok számára jelent rentábilis lehetőséget, amelyek gyenge gazdasági és pénzügyi helyzetük miatt a piacról nem, vagy csak rendkívül drágán tudnák finanszírozni magukat.

Ezen országok körében viszont jobb híján valóban erős a kínai források iránti igény: egyes összesítések szerint Peking nemzetközi hitelezésének többsége ma már a megingott finanszírozási helyzetű, költségvetési gondokkal küzdő országoknak nyújtott likviditási segítségnyújtásból és deficitfinanszírozásból áll. Így ha a hazai hitelfelvétel valóban nem konkrét beruházásokat fizet majd, hanem „beépül az állam finanszírozásába”, akkor Magyarország Argentína, Egyiptom és Pakisztán útjára lép a kínai hitelfelvétellel...

ITT OLVASHATÓ