Szerző: PuPu
2024.07.19.
A cölöpteknős olyan, melyről a nép egyszerű gyermeke köztudomásúlag nem tudja, hogyan került az oszlop tetejére, de azt nagyon is, hogy nem a természetes közegében van és azonnali feladat levenni onnan, még mielőtt végképpen elhatalmasodik rajta a kór és leharapja a bögre fülét.
Gábriel a Hösök terén a maga oszlopa tetjén áll rendesen megszoborva, egyik kezében az apostoli kettöskereszt, másikban a Szentkorona, imígyen jelképezve valamelyik Szilveszter pápa álmát, akinek volt egy felesleges koronája.
Ezt - arkangyali sugallatra - annak adta, aki ébredése után először jelentkezett érte.
És lám, jött István, lenyomta a lengyel versenyzőt, min Süsü a cölöpöt, ennek folyományaként - miután derekas vérfürdőt vett és feltrancsírozta a másik szektában üdvözülő rokonságot -, lett egy szent királyunk.
Itt volt az ideje, hiszen a magyarság olyan volt, mint ma az ellenzék - hét vezére volt, és ahogy el tudom képzelni hetvenhét vezér-jelöltje, de közismert és vonzó programja semmi, hát ezen segített Szent István.
Ő tisztában volt a propaganda jelentőségével, ezért a négyfelé vágott Koppányt az ország négy legjelentősebb várának kapuja fölé installáltatta, majd a sámánokból és táltosokból átképzett papok megkérdezték a népet: Akarsz te lenni a soros?
Nem akartak, csak vedelték a kumiszt és elmentek kalandozni.
A Szent Király fegyveres erejét adó német lovagok pedig bekvártélyozták magukat, leszármazottaik ma is köztünk élnek, ők a maguk egyszerű módján sikeresen bővítették a Lebensraumot.
Gábrielt viszont eszi a korrózió, de olyan magasan van, hogy a csámcsogás alig hallik.
Mikor a altisztjelöltek eskütételét nézi elhűl, és majdnem leszédül, mikor meglátja a honvédelmi minisztert, amint szédült gólyaként kóvályog, mellette a vezérkari főnök pedig hasztalan igyekszik ritmusra lépve tartani vele a lépést.
Aztán megnyugodva látja, hogy az altisztté átlényegült hajdani tiszthelyettesek az összes kellék és jelmez és alabárd jelenlétében sikeresen kihagynak a honvédség életéből és a történelmi zászlók közül negyvenöt évet, az altisztjelöltek apáinak generációit, tanúsítva, hogy faterék bizonyára nélkülözték a hazafiságot.
Viszont odacipelnek egy autentikus lyukas zászlót, melyen a lyuk ötvenhat eszmeiségét, a honvédelmi miniszter giccsparádéja, a vitézi címek, a jutasi hősök emlegetése a Horthy-nosztalgia feléledését hívatott jelképezni.
Miután a tíz katonanóta dallamaiból összelopott altiszti induló dallamára szegények elmasíroztak, Gábriel kitárja szárnyait és ha minden sikerül, úgy ezek segítsége nélkül földet ér.
Egy évig restaurálják majd, addig a tervek szerint egy kitárt szárnyú pockos szarka ül a helyére.
Vagy a cölöpteknős...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.