A NŐK ELLENI ERŐSZAK AZ AUTOKRATIZÁLÓDÓ REZSIMEK ESZKÖZE ÉS EGYBEN KÖVETKEZMÉNYE IS

QUBIT
Szerzők: ANTONI RITA, SZABÓ JÚLIA LILIAN
2024.07.24.

Az autokrácia felé forduló államok a demokrácia látszatának fenntartása érdekében nem közvetlenül követik el a nemi alapú erőszakot, hanem megteremtik annak feltételeit, aztán elhárítják a felelősséget.

Ahogyan az elmúlt évek aggasztó világpolitikai eseményei is megmutatják, a demokrácia nem statikus, alakulása pedig nem lineáris: a demokratizálódás folyamata visszafelé is fordulhat, így a már megszerzett, akár eddig társadalmi konszenzust élvező szabadságjogokat is el lehet veszíteni. A demokratikus értékek közül napjainkban kiemelt veszélyben forog a nemek egyenlősége, azon belül a nők reprodukciós önrendelkezési joga, valamint a nők és LMBTQ emberek testi épséghez, biztonsághoz, nemi alapú erőszaktól mentes élethez való joga. Az autokratizálódó állam általában nem éri be azzal, hogy a bántalmazókat büntetlenül hagyja, hanem a nők és az LMBTQ emberek elleni erőszak felbujtójává vagy elkövetőjévé válik. A nők elleni erőszak így lesz az autokratizálódó rezsim eszköze, egyben – mivel az állami erőszak az egyéni agresszorok bátorításán keresztül a privátszférába is lecsorog – következménye is.

A CEU Demokrácia Intézete Krizsán Andrea és Conny Roggeband vezetésével 2024. június 3–4. között nemzetközi workshopot szervezett, ahol a résztvevő kutatók lengyel, spanyol, olasz, orosz, magyar és latin-amerikai példákon keresztül elemezték a nemi alapú erőszak és az autokratizálódás a szakirodalomban eddig kevéssé feltérképezett összefüggéseit.

A nemi alapú erőszak mint a hatalomgyakorlás és -fenntartás eszköze

Az előadások arra hívták fel a figyelmet, hogy érdemes elszakadni az erőszak leszűkített definíciójától, amely csak a fizikai erőszakra és csak annak közvetlen elkövetésére koncentrál. Az egyénileg elkövetett nemi alapú erőszak sem különálló jelenség, hanem a patriarchális rendszerbe ágyazódik, ugyanakkor az államnak mint elkövetőnek széleskörű lehetőségek állnak rendelkezésére a felelősség elhárítására: bőven elég, ha csupán megteremti az erőszak elkövetéséhez ideális körülményeket. Olyan törvényeket hozhat, amelyek nők halálához vezetnek (pl. a lengyel abortusztörvény), kiszervezheti az erőszakot, illetve az arra való felbujtást (pl. a spanyol „férfijogi” influenszerek), vagy akár egy-egy haladónak tűnő intézkedéssel elterelheti a közfigyelmet (pl. a nőket autót vezetni engedő, de a vezetés jogáért küzdő aktivistákat bebörtönző Szaúd-Arábia). Az autokrata politikusok konkrét jogszabályok és rendeletek elfogadása nélkül, pusztán gesztusaikkal és beszédeikkel is hozzájárulhatnak egy olyan közhangulat kialakításához, amelyben a nők és LMBTQ emberek elleni erőszak sokkal elfogadottabbá, valószínűbbé és rendszeresebbé, sőt rendszerszintűvé válik...

ITT OLVASHATÓ