Szerző: SZENTPÉTERI NAGY RICHÁRD
2024.06.16.
Az idei év első hónapjában mindenesetre e változások előszele még a legkevésbé sem érződött. A hazai ellenzéki politikai pártok megszokott rutinjaikkal készültek a kettős kampányra, kárhoztatva e kettősség (európai parlamenti és önkormányzati választás egy napon) tényét, a választási szabályok igazságtalanságát, a pálya lejtését és – sajátos módon – egymást. Közülük a legerősebb, a Demokratikus Koalíció – erejének akkori teljében – már-már inkább azzal küszködött, hogy ne lássék olyan magabiztosnak, és – méltóságos, komoly erőként – inkább visszafogottságot, mint mohóságot mutasson a többiek bekebelezésében. A nálánál kisebb ellenzéki pártoknak már akkor is irdatlanul kevés esélyük kínálkozott arra, hogy egyáltalán talpon tudjanak maradni. A magyar pártrendszer tizennégy év minden terhét cipelve cammogott a választások felé – s a megszokott mederben, unalmas restségben csörgedezett a lassan éledező kampányhangulat.
Ebbe a helyzetbe robbant bele két nem várt belpolitikai esemény. Az egyik a február másodikán nyilvánosságra került kegyelmi botrány volt (amely február tizedikére Novák Katalin és Varga Judit lemondásához vezetett, és e lépések még csak az első következményeknek bizonyultak), a másik fordulatnak pedig Magyar Péter éppen február tizedikére időzített fellépése tekinthető, amely páratlanul rövid idő alatt jelentősen átrajzolta a belpolitikai viszonyokat. A két esemény között természetesen szoros az összefüggés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.