NÉPSZAVA
Szerző: FORGÁCS IVÁN2024.06.16.
Azért is szeretem a sportot, főleg a focit, mert számtalan élethelyzetet modellál, tesz átláthatóvá. Itt van például a kedvenc csapat kiválasztása, ami általában érzékletes képet ad a közéletiséget formáló szintekről, értékekről, ezek összetett kapcsolatáról. Általában dobog egy lokálpatrióta érzelem, nyerjen sokszor az én kis városom, kerületem. Ám ha nagy sikerekre nem képes, el kell köteleződni egy élcsapat mellett is az országos versengésben. Hol a játék minősége, egy nagy egyéniség, hol valamilyen vélt vagy tradicionális politikai-ideológiai kontextus vagy egyszerűen a klub neve, színe alapján.
A válogatott természetesen a nemzeti egység szimbóluma. És a születőben lévő európai összetartozás (meg persze a színvonalas meccsek iránti igény) jele, hogy mind több szurkoló kötelezi el magát a kontinens valamelyik topcsapata mellett is. Ezt a szórakoztatóipari ágazatot a nagyobb közösséghez tartozás erőt adó öröme élteti. A csatlakozásnak lényegében egyetlen fontos feltétele van: szurkolás ugyanazért a csapatért. Másodlagos, ki mit gondol a világról. Ugyanilyen sokatmondó a csapat és a szurkolók kapcsolata. Utóbbiak nem csupán magukat kitomboló, passzív szemlélők. Ujjongással, fütyüléssel, tapssal, bekiabálásokkal, kommentekkel, a visszajelzés minden csatornáját kihasználva próbálnak hatni a csapat teljesítményére. Ha elvesztik a bizalmukat egy edzőben vagy játékosban, azok aligha tartják meg helyüket a klubban. Mindezt nevezhetjük közéleti pótcselekvésnek, de akkor is tagadhatatlanul van annyi haszna, hogy megmutatja, mi hiányzik a közéletből. Például Magyarországon. Igen, a foci. Egy többesélyes, nyílt bajnokság, lelkes, de egymást nemzeti szinten elfogadó csapatokkal, szurkolótáborokkal. Ahol játszani is kell a győzelemért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.