Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2024.06.06.
Önkormányzati választások lesznek vasárnap, és ilyenkor a nyilvánosság a nagy kérdésekre koncentrál: a főpolgármester-választásra, a megyei jogú városok vezetőire. Csakhogy a több mint háromezer választás döntő többsége olyan „kis” ügyekről szól, mint amilyenről most lesz szó. Arról például, hogy kié egy tópart, amelyet az emberek évtizedek óta szabadon használnak, ahol sétálnak, kirándulnak, horgásznak, vagy nyaralókat vettek a közelében. Egy tópart, amely számukra a szépséget és a feltöltődést jelenti, egy vállalkozónak viszont fejlesztési területet, amelyből pénzt lehet csinálni, akár több száz ember életminőségét rombolva. És mit jelent egy önkormányzatnak? A vasárnapi választás legnagyobb tétje az lenne, hogy az ország minél több települését olyanok vezessék, akiknek egyértelmű: a feladatuk nem a természetrombolás kiszolgálása, hanem az emberek érdekeinek védelme.
A Határ-réti-tó esetében azonban a helyzet kissé bonyolultabb. A történelem szeszélye folytán a tavat használó emberek Pilisszántón vannak, a tópart viszont közigazgatásilag három településhez tartozik: a csücske Pilisszántóhoz, legjobban megközelíthető, parkosított északi oldala Csobánkához, déli része pedig Pilisvörösvárhoz. Az említett északi oldal tulajdonjogilag is Csobánkáé, bár ennek az elmúlt évtizedekben semmi jelentősége nem volt. A tó melletti, Pilisszántóhoz tartozó Plácskó üdülőtelep lakói és nyaralótulajdonosai közül valószínűleg sokan nem is tudták, hogy nap mint nap egy közigazgatási határon lépnek át, amikor kisétálnak szeretett tavuk partjára. Most azonban, amikor Csobánka önkormányzata döntött a telek hasznosításáról,
ez a több száz éves közigazgatási határ azt jelenti, hogy alig van beleszólásuk abba, mi történik a közvetlen környezetükkel.
A Határ-réti-tó a Pilis egyik legcsodálatosabb helye. A hegyek alatt fekvő, zölddel körülölelt tó festőien szép és végtelen nyugalmat, békét áraszt. Legszebb oldala pont az északi, ami olyan, akár egy történelmi angolpark: ligetesen ültetett facsoportok, tisztások, padok, csillogó víztükör kacsákkal. Olyan pontja ez a világnak, ahol látszólag minden rendben van. A táji szépség fogalmát nehéz definiálni, de mindenki azonnal látja, ha találkozik vele. A főváros körüli agglomerációban ráadásul egyre kevesebb hely van, ahol még megtapasztalható, és a természet nem csak néhány utakkal, lakóparkokkal, logisztikai bázisokkal körülvett kockában vegetál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.