ELJÖTT MAGYAR PÉTER ORSZÁGA, DE KI AKAR MÁSODIK LENNI OTT, AHOL A NYERTES MINDENT VISZ?

NÉPSZAVA
Szerző: BALASSA TAMÁS
2024.06.16.

A vasárnapi választáson nem történt más, mint hogy egy rezsimváltásra alkalmasnak látszó eszközre szavaztak a magyarok sokan. A magamagát a kormányhoz ducktape-ező Orbán Viktort próbálta már az ellenzék lepkehálóval, konzervnyitóval, kánonénekléssel, de még WD40-nel is eltávolítani, mindhiába. Már a vezetőfülkébe se juthatnak be. Vezető-fülkeforradalom híján pajszer kell a bejutáshoz, vagy feszítővágó, esetleg 230-as flex, de mindenképpen brutális készség, hiszen az utazás jelen állása szerint az eltérített nagyközönségnek sok mindene van, csak ideje nincs. Az elrabolt tizennégy karátos autó vidáman robog a szakadék felé (oroszul зазор, kínaiul 差距, koreaiul 갭) és annak is a Nélküledet üvöltő NER-elitet kell hallgatnia közben, aki epét hány az egésztől, és csak élni-utazni akarna békében. Nem háborús békében, hanem háborítatlanban. Háborútlanban. A baloldali és liberális eszmék emberei nem múltak el a színes utazóközönségben. Ám egyre kevésbé képesek eltartott kisujjal teázva várakozni, miközben – egy másik roncshasonlattal élve – a tengerjáró már karosszériát módosított egy jégheggyel, és a függőleges hajózásba vetett hittel igyekszik átírni a hidrosztatika törvényeit. A süllyedés az orbáni mélymagyarság iránya. Erre jött „lépésről lépésre” a sokaknak felemelő „Magyarság”. Új választói összefogás egyesítette a pártok szurkolótáborait.

Az ellenzékiségnek 14, a baloldaliságnak 18 éve (lényegében) sikertelenség az osztályrésze (éljenek a szabad városok), de még ennél is nagyobb baj, hogy a Fidesz-kormányzás a választási autokráciák, populista maffiaállamok sorsára juttatta az országot. Az EU és a NATO tagjaként is a szégyen az osztályrészünk, és az unió EU legkorruptabb és legszegényebb országaként sincs okunk a boldogságra. A 2022-es természetellenes, de kihagyhatatlan összefogás választási kudarcával a demokratikus váltógazdaság visszaesett a 2010-es nullpontra, vagyis ismét egymást kezdték faragni az ellenzék pártjai a sok kicsi túlélésért (ez a centrális erőtér veleje). Ám a demokratikus világra vágyó választónak nem érdeke a mégoly rokonszenves, de sok kicsi és esélytelen szerveződés. Nem érdekli, hogy ki az ellenzék legerősebb pártja. Nem akar második lenni ott, ahol a nyertes mindent visz. Szó szerint: mindent. Választáson az Orbán-kormány csak elvileg leváltható. Épp csak annyi levegőt ad, hogy az elvilegből sose legyen gyakorlat, a verseny versenynek tűnjön, de pénzben és lehetőségben a közelébe se lehessen kerülni. Ennyit a „köszöni-szépen-jól-van-demokrácia” ünnepéről, tisztelt hölgyeim és uraim. Szabad választani, csak nem lehet...

ITT OLVASHATÓ