Szerző: PuPu
2024.06.17.
Az aktorok is meghúzták azokat a vonalakat, melyeken belül mozogni szeretnének a következő két évben, sok okunk nincs a csalódásra, általában hozzák a papírformát.
A nagy nyertes is fellélegzett és elengedte magát végre, olyan bunkó lehetett, mint amilyen az életben is volt felmagasztosulása előtt - valószínűleg.
Az ember, aki tizenöt éven át a hatalom kegyeit élvezte, attól húzta fizetését és egyéb juttatásait, annak élvezte informális előnyeit álláskeresése és hitelfelvétele, életvitele során, és barátait is abban a körben találta meg, bátran szólítja fel a közéletből való távozásra azt a politikust aki húsz éven át megtestesítette az ellenállást Orbán maffiaállamával szemben.
Aki ha ez idő alatt pénzkereséssel foglagta volna el magát, anélkül tudta volna rokonsága és leszármazottai átlagon messze felüli anyagi biztonságát megteremteni, hogy bűnszervezetet hozott volna létre.
Mindegy, két év hosszú idő, az új versenyző ez alatt úgysem lesz képes titkolni mentalitását, és bár a magyar választó szereti fenékig üríteni a méregpoharat, azért van még remény.
Ha tetszik, ha nem, Magyar az embereivel együtt a Fidesz szekerét fogja tolni.
Megszavaznak majd minden jelentős kérdést az önkormányzatokban, látványosan elleneznek minden lényegtelen döntési javaslatot, és mantrázni fogják azokat a jelszavakat, melyeket Tóni a boszorkánykonyhájában kifundál.
A választó meg azért nem teljesen hülye.
Erre legjobb példa fatornyos kis falumban a választás eredménye, ahol a jelenlegi polgármester ellen hazug és meglehetősen gusztustalan kampányt folytató DK úgy pofára esett, mintha a zsíroskenyérnek szeretne konkurenciát teremteni.
Külön tanulságos, hogy egyébként rokonszenves jelöltjüknek sokat ártott saját helyi háttércsapata, mely azt hitte, hogy a választókat úgy lehet terelgetni, mint a birkákat.
A folyamatosan befektetett munka legyőzte a kampányszerű propagandát.
És ugyan a polgármester felmászott Magyar pódiumára és elpanaszkodta a méltánytalanságot, ez sem ártott neki.
A választó nem az új titánt ( ...ti tán tudnátok kezdeni vele valamit...), hanem az elvégzett munkát díjazta.
Az ellenzék legnagyobb gondja ma a káderhiány.
Persze megköszönhetik maguknak, hiszen több minden mellett elhanyagolták a fiatalokkal való foglalkozást is.
Pedig lett volna rá igény, erre a legjobb példa Gyurcsány néhány szereplése a fiatalok között, de ahogy ez már errefelé lenni szokott, ő a kitalálásra van optimalizálva, aztán a működtetésre már nincs jelentkező.
Érthető, hiszen fiatalokkal foglalkozni macerás, kérdeznek meg ellenkeznek, a nyugger meg azonosul a feladattal és partner a legnagyobb hülyeségekben is, ha azt hiszi, hogy ezzel előreviszi az ügyet.
Így persze a legjobb kezdeményezés is halálra van itélve.
A fiatalokkal az is baj, hogy azonak nem elég pofázni (... azt fekve is lehet... copyright by Moldova), a fiatal tenni, cselekedni akar, az se baj, he egy kicsit túlteng benne az adrenalin.
Vezetgetésük feladatát nem lehet csak fiatalokra bízni.
Valaki egyszer azt mondta, hogy a hadsereg túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra bízzuk.
A fiatalonak is kell valaki, aki a vadhajtásaikat metszegeti, és amúgy nem irigy rájuk, szereti őket, képes a nyelvükön beszélni anélkül, hogy bohócot csinálna magából.
De ifjúsági szervezet kell, és nem egy agyonpolitizált gladiátor-képző, hanem egy laza társaság, ahol nem sikk a nacionalizmus, a neonácizmus, nem sikk az antiszemitizmus,
Máig kellemes emlék generációnk számára a KISZ, amelyik számtalan funkciója mellett többek között káder-keltető is volt.
Hogy aztán ezt a fideszes népséget is kikeltette, az a helyzet szerencsétlenségéből adódik, kiüthetett volna akár jól is a dolog.
Csak hát nagyon tetszett az a BOSS öltöny, amit az első állami támogatásukból beszereztek, le sem vágták a cimkét a zakó ujjáról, hadd lássa mindemki, hogy milyen trendi csávó a delikvens...
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.