Szerző: NAGY JÓZSEF
2024.06.05.
Túlestünk mindhárom vitán: köztévé, ATV, Partizán. Volt értelme bármelyiknek?
Volt.
Sok?
Valamennyi. A partizános vita lett a legszakmaibb, leginkább ott lehetett beszélni fontos európai kérdésekről, integrációról, források felhasználásáról. Az ATV-ben bezavartak a reklámszünetek, megtörték a vita ívét. A köztévés valamit vitának nem nevezném, inkább bemutatkozási lehetőségnek, mivel életemben először szerepeltem élőben az M1-en, de legalább, ha csak percekre is, sikerült becsempészni a közszolgálatiság hűlt helyére olyan odavaló, valóban közszolgálati témákat, mint a szabad életvégi döntés. Mondjuk a díszlet mindenre alkalmas volt, csak arra nem, hogy az ember bárkivel értelmesen szót váltson.
"Szürreális enteriőr, mintha egy valóságshow kellős közepébe csöppennénk, ezer kamera és mikroport, mindenki negédes, úgy éreztem magam, mint A szolgálólány meséje című sorozatot nézve: csak el innen mihamarább."
Beszólt az egyik műsorvezetőnek.
Pár hónapja még Novák Katalin kommunikációs igazgatóját tisztelhettük benne, gondoltam, rákérdezek a kegyelmi botrányra. Önmagában azért a kifejezésért megérte bemennem, ami Volf-Nagy Tünde arcára kiült a kérdésem hallatán.
Választ nem kapott.
Azt nem, de az amúgy kizárólag a köztévéről tájékozódó nézők némelyike tán belegondolt, miért van az, hogy a mai napig nem tudhatjuk, pontosan miért mondott le Novák Katalin...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.