BÖMBÖLŐ RESZKETÉS A HATALOMÉRT

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.06.02.

Miután – ahogyan az várható volt – előre tudni lehetett, hogy Orbán et. miket fog kappanhangján hadoválni a békemenet bájos közönségének, s nagyjából így is történt, csak turbó fokozatban, ezért a szeánsz elmúltán két kínzó kérdés maradt csak a kívülálló számára: Orbán bőgött vagy nem bőgött a színpadon, illetve voltak-e annyian, hogy a Marsról is látszódjék a cirkusz, és elhallatszott-e Brüsszelig a vonyítás, mint ahogyan tervbe volt véve.

Az momentán nem ismeretes, hogy a háborúpárti nyugat (mint most már Orbán kimondott ellensége) hogyan viszonyul az előadáshoz, netán kékszegélyű kistányéron adja át Európa kulcsait a magyar megváltónak, ahogyan az szerinte illő és jogos volna. Az azonban bizonyos, hogy Moszkváig eljutott a hír a magyar kiállásról, és Putyin médiája (TASS) örömmel számolt be a leendő tagköztársaság megnyilvánulásáról, amely hitet tett Ukrajna bukása mellett.

Idáig azonban el is kellett jutni, s mielőtt slágvortokban megnéznénk, a hetek óta tomboló háborús pszichózist mivel lehetett még fokozni a békemeneten, egy váratlan eseménnyel vagyunk kénytelen foglalkozni. Mégpedig azzal, hogy Orbán atyuska a beszéd előtt bőgött vagy röhögött a színpadon, mert amennyire érdekes ez az egyik a szemszögből, a másikból meg épp annyira tökmindegy. Ugyanis olyan ez, mint amikor Putyin asztalánál rángatózott a manus.

Arra emlékezhetünk, ahogyan feszengve végzett önkéntelen mozgásokat ott, és születtek is diagnózisok épp úgy, mint arról, amikor a nyelvét öltögeti és a feje bólogat. Most pedig, ha sírt, ha ellenkezőleg, ezek is irányítatlan, mintegy hisztérikus cselekedeteknek mutatkoznak és mutatkoztak, mint egy olyan ember megnyilvánulásai, aki nem egészen ura a testének, mert a zaklatott idegrendszere eluralkodik rajta. Hogy rossz nézni.

Orbán ott a szigeten az emelvényre lépett, mire a bávatag tömeg hosszan éltette őt a megszokott Viktor, Viktor skandálással, és erre szakadt el a cérna ha így, ha úgy, de mindenképpen. Azok a lapok, amelyek beszámoltak a látványra is lehangoló eseményről, arra jutottak, hogy a vezér meghatódott a feléje irányuló rajongástól, a videót jobban megnézve azonban az is benne van a pakliban, hogy röhögött megállíthatatlanul.

Ettől az egésztől aztán mindenki kikészült vagy elalélt gusztus szerint, hogy mennyire szereti népét a bölcs vezér, akik szintén imádják őt, és így egyesülnek aztán egy nagy, közös, óbégató masszában. Mint ahogyan voltaképp így is történt, miközben lebegett fölöttük a harmadik világháború, és az atombomba azon tűnődött, hulljon-e. Nem minősítenénk az egész cirkuszt, csupán belegondolunk kicsit, hogy mi is volt ez igazából.

Az egyik lehetőség, mint már szőrmentén utaltunk rá, hogy a kedves vezető hisztérikus zokogásban – és vagy – röhögésben tört ki, ez voltaképp teljesen mindegy, a lényeg az, nem tudta kordában tartani az idegrendszerét. Talán éppen azért, mert úgy érezte, hogy ez nyamvadt élete csúcspontja, amikor a tömeg, akárha valami futballsztárnak, ütemesen skandálja a nevét, így ebben a hisztériában a gyerekkori álmai voltak benne.

Diagnózist erről is lehetne adni, főnénit rendelni a bácsinak szurival, a pakliban azonban az is benne van, hogy a kedves vezető a megvezetetteket röhögte ki, hogy lám, még mindig mennyi hülye akad, aki hajlandó őt a pokol fenekére is követni. Nem tudjuk, ehhez a verzióhoz mit szólnának a szigetre zarándokolt alavju-bávatagok, de nagy a valószínűsége annak, ez sem érdekelné őket, mert a szektatudat épp ilyen. Elveszi az organizmus eszét...

ITT OLVASHATÓ