Szerző: DANÓ ANNA
2024.06.20.
Abba, hogy miként gondolkodhatnak a BCG-nél, a közelmúltban bepillantást nyújthatott az IME egészségügyi szaklap minapi konferenciája. Újlaki Ákos, a BCG partnere itt a magán- és a közellátás együttműködéséről beszélt.
Egyértelművé tette, hogy a hazai lakosság egészségállapotának javításában csak a finanszírozás növelésével lehetne szintet lépni. Ugyanakkor megjegyezte: a magyar egészségügy még a jelen finanszírozási körülmények között sem rossz. A szakember szerint viszont
ahhoz, hogy 15 éven belül elérjük Csehország egészségi mutatóit, most másfél-két százalékpontnyi GDP-arányosan többletfinanszírozást kellene beletenni a rendszerbe.
(Egy százaléknyi GDP értéke jelenleg mintegy 800 milliárd forint.) Hozzátette: a többlet jöhet közvetlenül a lakosságtól, a munkáltatóktól vagy e két szereplő befizetéseinek kombinációiból, valamint különféle egészségkárosító termékek jövedéki adóiból is. Újlaki Ákos szerint a köz- és a magánszolgáltatások együttélése a rendszerben csak úgy képzelhető el, ha van egy erős állami rendszer. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen működhessen Magyarországon, a magánpiacot valamelyest korlátozni kell. Úgy vélte, három ponton kellene beavatkoznia az államnak. Így például az orvosok szabad áramlásának, munkavállalásának korlátozására lenne szükség a két rendszer között. Ennek első lépéseként például meg kellene határozni, hogy egy orvos, illetve ápoló összesen mennyit dolgozhat. Újlaki Ákos szerint ez az ellátás minőségét és biztonságát is javítaná. Mint mondta, lehet most azon vitatkozni, hogy nem tudjuk mennyi orvos vagy ápoló van, amikor azt sem tudni, hogy hány munkaórát dolgoznak.
Kérdés az is, hogy ki szeretne egy olyan operáló team asztalára feküdni, amelynek sebésze az elmúlt 16 órában is operált, csak egy intézménnyel odébb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.