Szerző: SIFTER JÓZSEF
2024.05.19.
„Fenntarthatatlan és túlburjánzó kulturális intézményrendszerünk van, amit mindenképpen racionalizálni kell. (…) Meg kell nézni mire érdemes közpénzt áldozni” – a többi között ezt válaszolta egy a kultúra helyzetével kapcsolatos kérdésre Demeter Szilárd még 2022-ben, a köztévében. Olvasva az erről szóló tudósítást, sokan gondolhattuk, hogy a PIM főigazgatója megint csak magára akarja irányítani a főhivatású politikacsinálók figyelmét. Tévedtünk! Nem kellett sokáig várni, hogy elkészüljön a kulturális szakemberek körében nagy felháborodást keltő törvénytervezet a kulturális feladatellátásról. Arról a tervezetről van szó, amely törvényerőre emelkedésének pillanatától gyökeresen átrendezi a kultúra hazai intézményrendszerét, és a kulturális szolgáltatások elérésének módját. Betetőzése lesz mindazon változásnak, amelyet figyelemmel követhettünk az ötödik Orbán-kormány felállása óta.
Az eddig (2024 első negyedévéig) lezajlott változások célját nem ismerjük – ahogy több cikluson keresztül nem ismerhettük meg a Fidesz-KDNP kormányzásra vonatkozó programját sem. Hivatalosnak mondható kommunikáció a választási kampányokban nem hangzott el erről. Legtöbb, amit mondtak, hogy „folytatjuk”. Utalások ugyan történtek a mindenkori miniszterjelöltek bizottsági meghallgatásán, így jobb híján a történéseket követve következtethetünk a célokra.
A kultúra területére tekintve talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy nem történt és történik más napjainkban sem, mint a kulturális intézmények többségének Fidesz-ernyő alá való terelése. Ezt szolgálták az intézményvezetői castingok, a nem mindig botránymentes vezetői kinevezések, leváltások. Ezt szolgálta a kormánypárthoz közelálló alkotók nem mindig teljesítmény alapján figyelembe vett kitüntetése. Az általam feltételezett célok megvalósítását szolgálta/szolgálja a kulturális szolgáltatások létrejöttét segítő állami támogatások megkülönböztetett odaítélése, ahogy a pályázati pénzek kormányközeli alkotókhoz vándoroltatása is.
Változás figyelhető meg a kulturális intézmények belső békéjében. Az elmúlt hetekben is egymás után kerültek napvilágra az egyes intézmények vezetői és alkalmazottaik között zajló – nem mindig tisztességesnek mondható – játszmák. Sokunkat meghökkenhettek azok az alkalmazotti nyilatkozatok, amelyek az operaházi sztrájkkal, vagy az Operettszínházból távozók indokaival voltak összefüggésben. Élénk érdeklődéssel figyeljük a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) zajló eseményeket, mert a híradások szerint megismétlődni látszik a Gothár-ügy, és egyre többen nem érzik otthonosan magukat az intézményben. Hasonló érdeklődéssel olvassuk azokat a híreket, amelyek a Nemzeti Színházból távozó színészekről szólnak. Megdöbbentő, amit Udvaros Dorottya nyilatkozott távozásával összefüggésben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.